A napok úgy jönnek és mennek, akár bebugyolált, lefátyolozott alakok, amelyeket egy távoli, baráti társaság küldött, és semmit nem mondanak. Ám ha nem használjuk fel az ajándékot, amelyet hoznak, csöndben el is viszik.

Kapcsolódó idézetek

1. Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt. Wass Albert
2. Ha az ember magányosan él, már azt sem tudja, hogy mit jelent elmondani valamit: a valószerû a barátokkal együtt tûnik el. Az ember az eseményeket is hagyja folyni a maguk kedve szerint; hirtelen embereket lát felmerülni, akik beszélnek, akik elmennek, se füle, se farka történetek közepébe csöppen. Jean-Paul Sartre
3. Megint elment a nap, ahogy mindig szokott. Nem túl sok van már, amit még itt hagyott. Ami félig van kész, az ma félig marad. Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak. Balázs Fecó
4. A hamis barátok olyanok, mint az árnyékunk: miközben sétálunk a napsütésben, szorosan velünk tartanak, de azonnal elhagynak, amikor árnyékba érünk. Christian Nestell Bovee
5. Kívülről tudjuk egymás gesztusait, de fogalmunk sincs, mi zajlik bennük. Mintha az emberek házak lennének, tágas szobákkal, de kicsi ablakokkal. Becky Albertalli
6. Az emberek szeretnek magukra az időben mozgó pontokként tekinteni, de szerintem épp az ellenkezője igaz. Mozdulatlanok vagyunk, és az idő halad keresztül rajtunk, átfúj, mint a hideg szél, ellopja a melegségünket, és elhagy minket kirepedezve és megfagyva.
7. Egy élet nagyon is lehet egyszerre üres és rövid. Szánalmasan csordogálnak a napok, nem hagyván maguk után nyomokat, emlékeket; és aztán egyszer csak végük szakad. Michel Houellebecq
8. Hát így éljük az életünket. Bármilyen mély és végzetes a veszteség, bármennyire fontos az, amit elraboltak tőlünk - egyenesen kitépték a kezünkből -, még ha emiatt teljesen megváltozunk, és csak a külső takaróréteg marad meg, akkor is így játsszuk tovább csöndben az életünket. Még közelebb kerülünk a számunkra kiszabott idő végéhez, elbúcsúzunk tőle, miközben magunk mögött hagyjuk. Ismételgetjük - sokszor egész ügyesen - a mindennapok véget nem érő cselekedeteit. A mérhetetlen üresség érzését hagyjuk hátra. Murakami Haruki
9. Úgy látszik, a kapcsolatok külön életet élnek, és nem törődnek előzményekkel, tervekkel vagy szükségszerûséggel. Bosszantó. De egyben ajándék is, sőt, öröm. William Paul Young
10. Milyen ritka egy meghitt beszélgetés! Egy csendes óra. Egy nyugodt nap. Külső erők rángatnak állandóan, s te függsz tőlük. Így élünk. Müller Péter