A nemzeti parkok (...) úgy mûködnek, mint egy nagy vendégség. Az állatok a vendéglátók, az ember bevonul, eltölt pár órát, az ösvényeken marad. Ha összefutsz véletlenül egy állattal, az van az arcára írva: köszi, hogy beugrottatok. Sötétedés előtt lehet húzni vissza a szállodába, ottalvós buli kizárt.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy állatkertbe belépni, éppúgy, mint a természetbe, legjobb napkeltekor és napnyugtakor. Ilyenkor éled föl a legtöbb állat. Megmozdulnak, elhagyják búvóhelyüket, és leóvakodnak a vízpartra. Megmutatják öltözéküket. Eléneklik dalaikat. Egymás felé fordulnak, és eljátsszák rítusaikat. Nagy a jutalma ilyenkor a figyelő szemnek és a hallgatózó fülnek. Yann Martel
2. Vendég vagy a világban, és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virágja, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Sajnos, embere is van. Igyekezz kevesebbet törődni velük és többet azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Wass Albert
3. Vendég vagy a természetben - viselkedj! Friedensreich Hundertwasser
4. Kimondhatatlan erő van abban, amikor ember és állat korlátok, félelem és bizalmatlanság nélkül képes egymás közelében lenni a természetben. Ilyenkor a túl civilizált utazó úgy érzi végre, hogy hazaérkezett, mert a parkok, a rezervátumok, a folyók nemcsak a benne élő állatoknak és növényeknek, de az ő életének forrásai is egyben.
5. Az élet (...) olyan, akár egy madár, amely az esti sötétségből tûnik elő, átrepül a zsúfolt ebédlőn, majd egy nyitott ablakon át ismét a kinti éjbe távozik. Terry Pratchett
6. Ha állatkertbe mégy, mindig legyen nálad valami, amivel megetetheted az állatokat - még ha ki is van írva, hogy "Az állatok etetése tilos". Nem az állatok tették ki ezeket a táblákat.
7. Az állatok nem viselkednek úgy, mint az emberek. (...) Ha harcolniuk kell, harcolnak. Ha ölniük kell, ölnek. De nem használják az eszüket arra, hogy kimódolják, miként lehet megzavarni más lények életét, és hogyan lehet ártalmukra lenni. Méltóságuk van és becsületes állati természetük.
8. Jó, ha gondolkodás nélkül bele tudunk nyugodni abba, hogy minden, ami szép, érettünk van s velünk talán véget is ér. Sem a hajnalnak, sem az alkonyatnak nem ártunk vele, ha színét s hangulatát magunkénak tudjuk. Utasok vagyunk, de ez csak akkor jusson az eszünkbe, ha nehéz percek s fekete órák szakadnak reánk. Ha szelíd tájaink színeit viharok borzolják, ködök takarják, szelek temetik. Ha csúnya és nehéz helyekre jutunk, hol a tulajdonérzés ezer terhével átvergődni nem is lehetséges. Ilyenkor jó a halálra gondolni, úgy messziről, mint egy kicsit furcsa, kicsit szomorú, de kényelmes és megnyugtató útitervre. S nézni a világot, ahogy az állatok nézik. Az őzek, a szarvasok, meg a medvék. Mint valami szép idegen holmit, amelyik mellett elmegy az ember, s miközben átvált egyik sûrûből a másikba, elgyönyörködik abban, ami gyönyörködni való. Wass Albert
9. A vadász mindenütt ott van; mindig készenlétben van és semmi sem sok neki. A napnak, az évnek minden szakában: éjjel-nappal, hajnalban, alkonyatkor, forró kánikulában, étlen-szomjan, ázva-fázva, veszedelmekkel szembeszállva, nélkülözve és egymagában is; a vadász kint van a természetben s olyan helyeken fordul meg, ahova senki más sem követi, hacsak a vadásztársa nem. A vadász előtt minden nyitva van a természetben. A vadásznak a természetet úgy kell ösmernie, mint a természettudósnak. Bársony István
10. A természet nincs lezárva éjszakára.