A novella a tömörítés mûvészete, egy jó novellában nincs felesleges mondat. (...) Minden azon múlik, hogy tudjam, hol kezdjem el, és hol fejezzem be. Hogy se túl keveset, se túl sokat ne áruljak el a történetből. Hogy éppen annyi betû és éppen annyi csend kerüljön bele, hogy mûködjön. Az első és az utolsó mondaton rengeteg múlik, kiemelt fontosságúak.

Kapcsolódó idézetek

1. A novella, akár a kamarazene, nemes mûfaj, nem mindegy, mit bír magán elviselni, mi az, amit egy félig-meddig meglévő történetből el lehet vagy ajánlatos elhallgatni, vagy éppen eltúlozni, ami aztán megszabja a kibontakozás belső ritmusát. A novellaírásra is fokozottan érvényes: érezni, hol mit mikor kell abbahagyni. A túlírással, akár egy festmény "túlfestése" során, kiégnek, kifakulnak a színek, végső soron eltûnnek az alkotás őszinte, legautentikusabb jegyei. Bodor Ádám
2. Minden az írás folyamatában bontakozik ki. Kiindulópontnak olykor elég egy helyszín, egy érzés, egy illat, egy hely, ahol történni kezd valami. Vagy egyszerûen csak egy hangulat. Valami, amit nem lehet előre kicédulázni, rögzíteni. Ez a megfoghatatlan valami, titkos fuvallat a novella lelke. Ha ez nem lebeg valahol ott a közelünkben, jobb a dolgot nem erőltetni. Bodor Ádám
3. A regénynél alapesetben az olvasó az első ötven-száz oldal alatt felépíti magában a mû világát, a szereplőket, a viszonyokat, a kulisszákat. Aztán már jó dolga van, bekuckózta magát, csak falnia kell az oldalakat és lubickolni a történetben. A novelláskötet esetében ezt a belső építőmunkát tíz-húsz oldalanként újra el kell végezni, szinte nulláról kell újrakezdeni. Ez nagyon fárasztó metódus, főként most, amikor az emberek képzelőerejét ellustította a képi kultúra. A novella sokkal többet is bíz az olvasó fantáziájára, mint a regény, szóval melósabb olvasni. Számomra mindenesetre ez a próza csúcsmûfaja - még akkor is, ha eladhatatlan, és mindenki a regényeket falja és díjazza világszerte. Cserna-Szabó András
4. Nemcsak a novella, minden úgy születik, hogy formát keres egy érzés, egy gondolat vagy egy történet. És megvan az ideális terjedelme mindennek. Egressy Zoltán
5. Azt hiszem, két ellentétes irány jelenik meg a szövegeimben: legyen bennük valami nagyon egyértelmû, és valami nagyon nem egyértelmû, valami titok. Vizuális típus vagyok, így nemcsak mondatokban, szavakban, nem kizárólag verbalitásban gondolkodom, hanem sokszor megjelenik egy kép is a fejemben, létrejön egy belső tér, aminek a részletei így bejárhatók. Írás közben aztán kiderül, mi mûködik és mi nem. A hangulatok fontosak, a sugalmazás, a titok. A szájbarágós rész nem érdekel. Ahol nincsen semmi titok, ott véget ér az irodalom. Simon Márton
6. A mûvészet, azt hiszem, maga a titok. Egy kép vagy egy zenemû elsősorban mégis csak az érzékekre hat. Kell, hogy legyen benne valami, ami konkrétan nem fogalmazható meg, amit csupán érzünk, sejtünk. Egy regény, illetve egy színdarab sem mindig kizárólag a megfogalmazott történetről szól, hanem mindig sokkal többről, ami a mondatok, az események mögött van. Vojnich Erzsébet
7. Nem terveztem el, hogy novellát fogok írni, csak egy idő után észrevettem, hogy nem ütögetem az entereket, és a sorok egész mondatokká állnak össze, és úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint a prózában. Sally Rooney
8. Minden jó történetben rejtőzik néhány titok. (...) Ezek néha szerelemről, családról vagy gyilkosságról szólnak - némelyikük annyira lényegtelen, hogy alig lehet titoknak nevezni, az ismerőjének mégis rengeteget jelent. Mindenkinek van egy titka, és mindegyikhez tartozik egy történet. Ashley Poston
9. Ha azt mondod, te őszinte akarsz lenni a mûvedben, újfent hazudsz. Nem őszintének vagy hazugnak, jónak vagy rossznak kell lenni, hanem jó mondatokat kell írni. A jó mondat az olyan, amiben a hazugság és az őszinteség IS egyaránt benne van. Adekvát. És nem tudod, miért az. A jó mondatokból meg legyen vers. Ha lehetséges. Darvasi László
10. Az igaz mûvész nem ír gyorsan, hacsak hangulata nem így kívánja, és csupán elvétve képes nagy mennyiségben alkotni. Nem tud leszerződni olyasmire, hogy adott határidőre ennyi meg ennyi szót leszállít, hanem természetes tempójában, megfontoltan, nem ritkán kifejezetten lassan, s mindig lelkiállapotától meghatározottan ír; kihasználja a kedvező alkalmakat, ám egyetlen mondatot sem vet papírra, amit fáradt elmével vagy kényszerből formálna meg. Howard Phillips Lovecraft