Ugrás a tartalomra
A nyelv rendszerében bekövetkező változások szabályosak, de nem indokolhatók a kultúra vagy a történelem változásaival. A nyelvrokonság bizonyítása ezért általában nem visz közelebb a kérdéses népek kultúrájának, gondolkodásmódjának megismeréséhez.
Kapcsolódó idézetek
-
Nem is érdemes a nyelvi változás okain töprengeni, mert nincsenek. Valószínûleg azért változik a nyelv, mert nincs, ami visszatartsa - bizonyos korlátok között. Nincs akadálya, hogy a generációk, tájegységek módosítgassanak rajta, mert úgyis csak annyit tudnak módosítani, hogy ne sérüljön a kommunikáció. Egy hasonlattal élve: olyasféle a nyelv, mint egy ösvény a réten keresztül. Folyton változik a nyomvonala (egy tócsa, egy kő, egy kinövő bokor miatt, vagy akár az emberi járás természetes kilengése miatt), ám ez voltaképpen nincs kapcsolatban a céljával, azzal, hogy átjusson a rét túlsó végére, sőt részleteiben néha még el is téríti attól. Az ösvény mint ösvény mégis változatlan, azaz sosem fog például félkörben visszafordulni a rét innenső oldalára, mert el kell jutnia a célba: a nyelvnél ez cél a közlés, a kommunikáció, amely minden változás közepette is megvalósul.
Nádasdy Ádám
-
Nem tudjuk, miért változik a nyelv, de fontos, hogy elutasítsuk az ezzel kapcsolatos tévhiteket: a nyelv nem romlik és nem javul; nem egyszerûsödik és nem bonyolódik; nincsenek benne sem szükséges, sem fölösleges elemek. A nyelv gyors vagy lassú változása sem tükröz semmilyen jó vagy rossz dolgot.
Nádasdy Ádám
-
A nyelvromlás tudománytalan tévhit. Romlás az lenne, ha a nyelv kevésbé alkalmassá válna arra, amire való: kommunikációra, de ilyet a nyelvi változásoknál nem látunk.
Nádasdy Ádám
-
A nyelvi rendszer - bármelyik nyelvé - annyira önkényes, annyira a belső szabályai szabályozzák, hogy komolyan nem lehet összefüggést keresni a nyelv és az őt használó társadalom között. A magyar, a török, a kínai egyik jellemző vonása, hogy nincsenek nemek, de nem igaz, hogy ezekben a kultúrákban kevésbé fontos a férfi/nő megkülönböztetés. Az angolban nincs tegezés/magázás, de nem mondhatjuk, hogy Anglia vagy Amerika demokratikusabb ország volna, mint a mai Németország, ahol ez fontos nyelvi árnyalat. A nyelv szerkezetében beálló változásokat sem tekinthetjük a társadalmi változások tükrének vagy termékének.
Nádasdy Ádám
-
A nyelv közvetít a gondolataink és a világ között, de nem tükrözi a világot: a nyelv vizsgálatából nem tudunk meg semmit a világról vagy gondolkodásunkról, a nyelv olyan, mint egy telefonkészülék: a szerkezete bonyolult, de nincs köze ahhoz, amit közvetít.
Nádasdy Ádám
-
Sokan azt hiszik, hogy a nyelv az idők folyamán egyszerûsödik, vagyis a nyelvi változások egyszerûbb rendszereket hoznak létre. (Van olyan laikus vélekedés is, hogy a nyelv "szegényedik".) Egyszerû logikával belátható, hogy ez téves, mert azt kéne hozzá feltételezni, hogy a nyelv eredetileg roppant bonyolult volt, ha sok száz - sok ezer év alatt állandóan egyszerûsödött. Erre semmi nem utal: a Halotti beszéd nyelve nem bonyolultabb, mint a mai magyar.
Nádasdy Ádám
-
A változások lassan, de biztosan mûködnek minden nyelvben. A változás éppoly biztos jele egy nyelv életének, mint egy élőlény esetében az anyagcsere meg a növekedés. A klasszikus latint azért nevezzük holt nyelvnek, mert kétezer éve nem változik. Pompásan bebalzsamozott halott, de halott. A századok során ennek a kivételes vonásának megvolt a pozitív szerepe a tudomány világában, főleg a nevezéktanban: az anatómiai atlasz vagy az állat- és növényvilág rendszertana épp ezt a biztos állandóságot követelte meg. Az élő nyelvek azonban változnak, térben is, és időben is.
-
Minden egyes nyelv lépcsőfokként mûködhet egy másik felé. Minél több nyelven tud valaki, annál könnyebb lesz megtanulnia egy újabb nyelvet. Ez azért van, mert a nyelvek valahogy olyanok, mint az emberek: rokon nyelvek "családjaiba" tartoznak, amelynek tagjai bizonyos tulajdonságokban hasonlítanak egymásra. A nyelvek hatnak is egymásra, és kölcsönöznek is egymástól.
Daniel Tammet
-
A mûvelt, írástudó emberek már az ókorban is úgy érezték - ahogy ma is sokan érzik, főleg az idősebbek - , hogy a nyelv változása valamiféle romlás, hiszen a nyelv eltávolodik attól a formájától, amit ők megszoktak, amelyen kiváló irodalmi mûvek vagy szent könyvek születtek. Olyan ez, mintha valaki az öltözködésben bekövetkezett változásokat - például hogy ma már nők is járnak nadrágban - az öltözködés romlásának nevezné, mert a nagyanyja máshogy öltözött, és az mennyivel szebb volt, akkor még megadták a módját. A nyelvészet ehhez a romlásérzéshez nem tud hozzászólni, mert ez szubjektív.
Nádasdy Ádám
-
A nyelv (...) belső változásait általában nem lehet megváltoztatni. A nyelv (és vele együtt a nyelvszokás) nagyobb úr, mint a nyelvész.
Grétsy László