A panaszkodó embert könnyû felismerni, nem fogad el segítséget. Visszautasítja a segítséget. Õ valójában részvétet akar, sajnálatot.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember akkor szokott panaszkodni, hogy nem szeretik, ha tulajdonképpen ő nem tud szeretni. Jorge Bucay
2. A panaszkodó ember olyan, mint a rossz gyerek, aki megkíván egy játékot, és amikor megkapja, nincsen vele megelégedve. Wass Albert
3. Az elégedetlen embernek nehéz épp azt, aki legközelebb áll hozzá, azért, ami miatt elégedetlen, nem hibáztatni. Lev Tolsztoj
4. Az ember félénk és mentegetőző természetû. Már nem jár-kél emelt fővel. Nem meri kimondani: "Én ezt gondolom" vagy: "Én vagyok" - hanem ehelyett mindjárt valaki mást idéz. Ralph Waldo Emerson
5. Az ember hajlamos arra, hogy tagadja azt, amit nem tud állítani (vagy kifejezni). Paul Valéry
6. Aki panaszkodik, közben semmit sem tesz, de nem is tud, mert a panaszkodás felemészti a cselekvéshez szükséges energia jelentős részét. Jorge Bucay
7. A legtöbbször azért bántják az embert, mert nem ismerik. Lusták megismerni. Vagy egyszerûen nem értik. Vagy értik, de nem fogadják el. És tudod, ha valaki nem fogad el valakit, az igazából saját magát nem fogadja el. Vámos Robi
8. Egyszerûbb panaszkodni, mint kiverejtékezni a megoldást. És vég nélkül - sokaknak és sokszor elismételve ugyanazt - panaszkodunk! Popper Péter
9. Van úgy, hogy az embernek nincs mit mondania, és már csak egyedül akar maradni. És az egyetlen, akiről szívesen hallana valamit, nem jelentkezik.
10. Önmagától menekülő ember nem tud igazán szeretni. Aki azt hiszi, hogy a másik megmenti, téved. A gyenge ember kapaszkodása nem valódi szeretet, és főleg nem szerelem, hanem menekülés. Müller Péter