A papír türelmes. Türelmes bizony, hiszen már felmenői is azok voltak: a papirusz, a pergamen, az égetett agyagtáblák alázattal, válogatás és lázadás nélkül hordozták a mondanivalót, amit rájuk írtak, legyen az az emberi mûveltség időtlen igazságairól vagy a legsunyibb hazugságokról, legotrombább tévedésekről való híradás.

Kapcsolódó idézetek

1. Teoretikusokból van elég, és a papír is türelmes. Max Planck
2. A cserebogárszínû mogorva öregek (...) oly messziről idézték emlékeiket, amelyeket ebben a korban már csak ők értek el. Mélyre nyúló gyökerük még abból a világból táplálkozott, ami mások előtt rég történelemnek számított. Õk maguk egy-egy ciklusként vallottak, mint elsárgult pergamenlapok, évszázadok históriáiról. Nem rohant át rajtuk az idő, az apák, nagyapák ifjúkori történetei éltek, hûséggel őrizve a letûnt századokat. Lakatos Menyhért
3. Az írás maradandóvá rögzíti a közlést. A betûkbe zárt gondolat, kérés, panasz vagy érzés nem enyészik el pillanatok alatt, mint a mindenkori jelenben keletkező és rögtön a múltba hulló emberi cselekvés: a beszéd. Ezért érzünk fokozott felelősséget minden egyes szó papírra vetésekor. Egy-egy meggondolatlan, az indulat hevében született írásmû sok későbbi kellemetlenség forrása lehet.
4. A múltról való írás egy módja annak, hogy újraéljük, egy módja, hogy újra kihajtogatva lássuk. Papírdarabokra helyezzük az emlékeket, hogy tudjuk, mindig is létezni fognak. Nathan Filer
5. A történetek, akár az emberek, pillangók, tojások, emberi szívek és álmok, szintén törékeny holmik, nem erősebb és tartósabb az anyaguk, mint huszonhat betû és egy marék jel. Vagy elmesélve csupán szavak a levegőben, hangot kapott ötletek. Neil Gaiman
6. Egy levél nem mindig csak egy levél. A papírra írt szavak átitathatják a lelket.
7. Az igaz ember lehet türelmetlen, az igazság türelmes.
8. Különös dolgok ezek a levelek, borítékba csomagolt sorok, amelyek hol szerelmet ecsetelnek, sóvárgásról sírnak, hol vigasztalnak, hol bátorítanak, csakúgy, mint a kimondott szó... De a papírra vetve valahogy még nagyobb erővel felruházva. Hogy ez az erő abban rejlik-e, hogy a címzett újra és újra elolvashatja a sorokat, ezáltal a legkisebb rezdüléseket is magába szívva, vagy abban, hogy az író sokkal inkább átgondolja a mondandóját, mintha csak élő szóban, hadarva vetné oda, nehéz lenne eldönteni.
9. A papirokon már rég béke van. Rajtuk az írás már meg is fakult. De mindez nem ér semmit, míg a múlt Háború okai még egyre visszajárnak, Mint éjféli, rémes, kísértő árnyak, Féltékenység, irigység, gyûlölet, S száz más rossz, mi ezek nyomán jöhet.
10. Az íráshoz éppen olyan hajlandóság kell, mint a takácssághoz vagy hímzéshez. Valahogy úgy képzelem, hogy hallatlan engedelmesnek kell lenni a kéznek, amely a gondolatokat átveszi, és a betûket a papirosra rajzolja. Az ujjakban, a kézben rejtőzhetik valamely kis szellem, amely felébred a hívásra, és kezdi a maga tennivalóit; viszi a tollat az ismeretlenségbe, a papiros fehér tengerén. Krúdy Gyula