Az íráshoz éppen olyan hajlandóság kell, mint a takácssághoz vagy hímzéshez. Valahogy úgy képzelem, hogy hallatlan engedelmesnek kell lenni a kéznek, amely a gondolatokat átveszi, és a betûket a papirosra rajzolja. Az ujjakban, a kézben rejtőzhetik valamely kis szellem, amely felébred a hívásra, és kezdi a maga tennivalóit; viszi a tollat az ismeretlenségbe, a papiros fehér tengerén.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor írsz, átjárhatóvá válnak számodra az anyagi és anyagtalan világ közötti dimenziók. Mert az írás: betûtestet öltött lélek. W. Barna Erika
2. Az íráshoz nem kell más, csak idő és pihent agy. Meg persze egy toll sem árt.
3. Nem gondolkozol, hogy mit írsz le, hanem egyszerûen csak megfogod a tollat és elkezdesz írni. Rengeteg impulzus ömlik az emberből, általában összefüggéstelen dolgok. Viszont, ha ezt csinálod és nem állsz meg, akkor egyre mélyebben lévő dolgok jönnek fel.
4. Amikor az ember leír valamit, a teljes figyelmével arra koncentrál. Szinte lehetetlen bármit is leírni, miközben valami másra gondolunk. A papírra vetés aktusa segít megfelelő irányban tartani a gondolatokat és a szándékokat.
5. Az írás az halászat: az ember fejében ott van egy gondolat; hórukk, a nyelv hálójával neki kell feküdni s húzni. A nagy gondolat csak bizonyos fogásokkal húzható ki. Németh László
6. Az írás maradandóvá rögzíti a közlést. A betûkbe zárt gondolat, kérés, panasz vagy érzés nem enyészik el pillanatok alatt, mint a mindenkori jelenben keletkező és rögtön a múltba hulló emberi cselekvés: a beszéd. Ezért érzünk fokozott felelősséget minden egyes szó papírra vetésekor. Egy-egy meggondolatlan, az indulat hevében született írásmû sok későbbi kellemetlenség forrása lehet.
7. Nem tudok képernyővel írni. (...) Látnom kell papíron. Ez valahogy megszilárdítja a szavakat. Állandónak tûnik, mintha mindennek, amit írok, súlya lenne. Lehorgonyoz, letisztázza a gondolataimat, és arra késztet, hogy ne köntörfalazzak. R. F. Kuang
8. Az írás, mint a hétfátyoltánc, mint a meztelenre vetkőzés fortélyos mûvészete, frivol és nemes játék, amely feloldozást ad hétköznapi gyarlóságaink alól. Ahogyan egyre mélyebbre merültem a történet írásában, úgy hullottak le egymás után az álarcaim, és teljesült ki mind jobban az a vágyam, hogy a valódi képmásomat hagyjam hátra magam után. Végül is az írás és a tánc ugyanarról a tőről fakad, mindkettőben a mozgás kimeríthetetlen ötletessége a lényeg, ugrásra kész test vagy ugrásra kész gondolat - egyre megy.
9. Szeretném, ha száz kezem volna, hogy dolgozhatnám sokat, megmérhetetlen sokat. De vannak napok (eleinte csak pillanatok, később órák, most már napok), amikor lelkemre nehezedik valami megmagyarázhatatlan, sejtelmes borongás, s a két kezemet is sokallom; amikor sötétnek, hidegnek látom az egész világot; amikor csak egyetlenegy gondolatom van: a halál. A halál, mely orozva lep meg. Talán épp abban a pillanatban rántja ki kezemből a tollat, amikor áradozó szívvel írom: de szép az élet, ó de szép! Benedek Elek
10. A nagy rutin - nagy veszedelem. Mint gyümölcs a mélyhûtőben, az igazi írói szenvedély is elveszti ízét, illatát, zamatát a rutin fagyasztó hőfokán. Az ember keze rájár bizonyos sablonokra, amelyek hovatovább erősebbek a kéznél, mely az írótollat vezeti.