A párkapcsolatok mesékről szólnak, nem az igazságról. Magunkban, egyénekként mindannyiunknak megvannak a saját személyes mítoszaink, a mesék, amelyeket azért mondogatunk magunknak, hogy bizonyítsuk a létjogosultságunkat. Ez általában mindaddig jól mûködik, amíg épeszûek és egyedülállók maradunk. De abban a pillanatban, amint intim kapcsolatot létesítünk egy másik személlyel, automatikusan disszonancia keletkezik az önmagunkról költött mesénk és a másik rólunk költött meséje között.

Kapcsolódó idézetek

1. A magány szubjektív dolog, azt takarja, hogy aktuális emberi kapcsolataink mennyiségben és/vagy minőségben eltérnek a számunkra szükségestől, ideálistól. Párkapcsolatainkban is élhetünk tehát magányosan. Az olyan párkapcsolatok, amelyekben sok a konfliktus, de kevés a pozitív érzelem, támogatás, közelség, rosszat tesznek az egészségünknek - még a válásnál is rosszabbat -, míg a jó, meleg, intimitást is kielégítő párkapcsolatok védőhatással vannak ránk.
2. Egy mítosznak nem igaznak kell lennie, hanem izzónak. Nem az értelmedre kell elsősorban hatnia, hanem a teljes lényedre, hogy érezd azt, hogy ennek az igazságként való elfogadása köt össze benneteket, (...) függetlenül attól, hogy ez a mítosz a közösségen kívül bármilyen igazsággal rendelkezik-e.
3. A mesével nehéz vitatkozni, akár szomorú, akár vidám. A logikát figyelmen kívül tudjuk hagyni, az érzelmeinket azonban nem. Ha kapunk egy sor érvet, azokkal vitatkozni tudunk, ám ha egy jó történetet hallunk, nem igazán tudjuk felfedezni, miért is kellene résen lennünk. Végül is semmi veszedelmes nem hangzik el nyíltan, legfeljebb csak célzások formájában. Maria Konnikova
4. Régebben úgy gondoltam, sőt hittem benne, hogy egy igaz szerelmünk van, és hogyha keményen küzdünk érte, boldogok leszünk együtt. Ez tetszett nekem, mikor kisebb voltam, de rájöttem, hogy nem így mûködik. Csak a mesékben létezik az örök szerelem.
5. Minden csak mese. Amiben hiszünk, amit ismerünk, amire emlékszünk, sőt amiről álmodunk, az is. Minden csak mese, történet, amelyben események és szereplők vonulnak fel, és érzelmi tartalmakat közölnek egymással. Carlos Ruiz Zafón
6. Vannak szerető emberek. Előbb-utóbb felmerül bennük az igény, hogy akit szeretnek, teljességükben, torzítatlanul lássák. De nem olyan könnyû megmutatkozni. Saját félelmeink észrevétlenül is elvárásokká merevednek bennünk, s nehezünkre esik a másik természetessége. Bár mesék, mondák, vallomások szólnak arról, mennyire epekedünk, hogy megismerhessünk valakit, de ha erre alkalmunk nyílik, legtöbbször meggondolatlan hirtelenséggel ítéljük meg a másik személy jellemvonásait. Végül mindannyian rejtőzködni kezdünk, és szorongatónak érezzük a mindennapi életünket. Jónás Tamás
7. A jó párkapcsolatok arról szólnak, hogy megvan a szükséges külső és belső fejlődés, amely fenntartja az egészséges intimitást és jóakaratot önmagunk és a másik személy között. Katherine Woodward Thomas
8. El kell fogadnunk a bizonytalanságot, azt, hogy a másik önálló, különálló személy, saját gondolatokkal és vágyakkal, akit soha nem ismerhetünk meg teljes mértékben. A monogám kapcsolatokban ugyanis azt hisszük, megszereztük, megvan a másik, azt hisszük, szinte birtokoljuk, hogy hozzánk tartozik. Pedig mindig lesznek a lelkének olyan részei, amelyek rejtve maradnak előttünk.
9. Az ember érezhet és mindig is fog érezni vonzalmat mások iránt, függetlenül attól, hogy boldog párkapcsolatban él-e, vagy sem. Aki mást mond, az hazudik. Értse meg, drágám, ki kell nőni egyszer az ösztönlétből, azonban ehhez bátorság, egy jó adag önbizalom és elhatározás szükséges, amit sajnos nagyon kevesen látnak be.
10. A mesék nem másról beszélnek, mint az élet örök és állandóan visszatérő témáiról, amelyek mindenhol és minden időben, minden férfira és nőre egyaránt érvényesek. Formájuk ugyan változik, de univerzális jellegük miatt tartalmuk mindig ugyanaz marad.