A percekből, miket elvettünk, még próbálnék visszaadni, de nem tudom, hogy kell a hosszúra nyúlt ölelésekből kiszakadni.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem tudom, hány ölelés kell, akár csak egy napra (estig összetartson), szóval, hogy ölelj. Simon Márton
2. Lehet, hogy túl erősen öleltem. De muszáj volt. Mert senkinek sem akartam odaadni. Murakami Haruki
3. Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél ott felejtettem a lelkemet. Szabó Magda
4. Vannak emberek, akiket nem tudunk eléggé ölelni.
5. Megöleltük egymást. (...) Nem sok igazán jó barátom van, ezért az a néhány nagyon fontos számomra. Sok száz ember közül választottam ki őket, és éreztetni is akarom velük a szeretetemet. Harlan Coben
6. Néha már csak annyi idő marad, hogy legutoljára megöleljük egymást és aztán elengedjük.
7. Minden kis elszállott percet bánok, amelyben nem fogtalak átkarolva. Várnai Zseni
8. Lelkemből nem hajolt ki mozdulat, amellyel átöleljem kedvesem...
9. A hosszú ölelésben elvesznek a percek, Lehunyom a szemem, ezzel leplezem a terhet... Elbújok válladon, elrejtem könnyem, Oly nehéz a búcsú, hát ne engedj el könnyen. Egy ölelést, egy csókot azért elviszek az útra, Ezzel szûkösen kibírom, amíg viszontlátlak újra. Children of Distance
10. Felelj! Miért csinálod, hogy engem közel engedsz, de magadat távol tartod tőlem? Kimondom helyetted, amit te nem mersz: nem tudod elviselni, hogy voltak már előtted is, akik megcsókolhattak, és akikről azt hittem, hogy szeretem őket. Nem tudod elviselni, hogy nem tőled tanultam meg, hogyan kell visszacsókolni. Szilvási Lajos