Ugrás a tartalomra
A rasszizmus szerint a bőrszínünk tesz különbözővé bennünket. Mivel azonban a rasszizmus idiótaság, könnyen ki lehet cselezni. Ha egy rasszista találkozik valakivel, aki máshogy néz ki, és nem egy nyelven beszélnek, máris megerősítést nyernek a faji előítéletei: "ez az ember más, ostobább". Tök mindegy, hogy, mondjuk, egy zseniális tudós költözik-e Amerikába Mexikóból, elég tört angolsággal megszólalnia, és máris nem bíznak meg benne. - De hát tudós! - A mexikói tudomány más tészta. Nem bízom benne. Amikor pedig olyasvalaki beszéli a nyelved, aki egyáltalán nem hasonlít rád, az agyad rövidzárlatot kap, mert a rasszista programozásod nem tér ki erre a kombinációra.
Kapcsolódó idézetek
-
Az emberek hajlamosak gyanakvással tekinteni minden új dologra. Gyakran félünk attól, amit nem ismerünk. Félünk a sötétben, mert nem láthatjuk, mi történik, miután az összes lámpát eloltották. Védtelennek érezzük magunkat az ismeretlennel szemben. Elkezdünk képzelődni, és minden ok nélkül számtalan szörnyûség fordul meg a fejünkben. Ez nem logikus. Néha semmi alapja sincs a félelmünknek, és mégis félünk. Hiába próbáljuk nyugtatgatni magunkat, úgy reagálunk, mintha valódi veszély fenyegetne minket. A rasszizmus is ilyen alaptalan és ésszerûtlen reakció.
Tahar Ben Jelloun
-
Meg kell támadnunk a rasszizmust, mielőtt mélyen a politikai testünkbe vájná a karmát. Erre a tudósoknak jó okuk van, és a felelősségük is különleges. Az ok abból a tényből származik, hogy ha a személyes szabadság eltûnik, a tudományos szabadság is vele megy. A felelősségük abból származik, hogy csak ők nyújthatják az igazságot az embereknek. Csak ők tisztíthatják meg az egyetemeinket, a középiskoláinkat és a sajtót a hamisságoktól. Csak ők mutathatnak rá, milyen alaptalan az az állítás, hogy az egyik rassznak, az egyik nemzetnek, az egyik osztálynak Istentől való joga, hogy uralkodjon a másikon.
Henry Cantwell Wallace
-
Egy alapvetően rasszista faj vagyunk. Lehet, hogy ez a megállapítás meglep valakit, bár kétlem. Magunkban, amikor nem kell politikailag korrektnek tûnni, tudjuk, hogy így van. Ez nem valami modern bûn. Ez evolúciós örökségünk, ami több jót hozott nekünk, mint rosszat.
-
A veszekedés helyett érvelhetnénk és rezeghetnénk együtt. De túljár az eszünkön a rendszer. Radikális nacionalista agendák befolyásolják a kultúráinkat, gyûlöletet és diszkriminációt terjesztve, de a valóság nem így mûködik. (...) Politikai célokat finanszíroznak, amik rasszizmust és a diszkriminációt gerjesztenek mindkét oldalon, hogy beindítsák a szegregációt. De együtt talán felülkerekedhetünk ezen.
-
Alapvetően kétfajta nacionalizmus létezik: egy belső és egy külső. A belső nacionalizmus azt jelenti, hogy valamilyen okból azt képzelem, jobb vagyok másoknál, az általam beszélt nyelv magasabb rendû a többi nyelvnél, az általam belakott kultúra értékesebb a többi kultúránál, és még a véleményemnek is nagyobb a súlya másokéhoz képest, mert történetesen ebben az országban születtem. Miért? Azért, mert csak. De még akkor is, ha netán jobbnak tartom magam másoknál, az még nem jelenti, hogy rá kellene kényszerítenem a véleményemet a környezetemre. Tisztában lehetek vele, hogy a nyelvem, kultúrám, véleményem szubjektív szempontból jobb, ugyanakkor azt is tudom, hogy a különböző hátterû és kultúrájú embereknek megvan a joguk hozzá, hogy másképpen gondolkozzanak, sőt ahhoz is, hogy hozzám hasonlóan ők is ápolják a saját belső nacionalizmusukat, ami ellen ugyanúgy semmilyen kifogást nem emelhetek, ahogyan ők sem kifogásolhatják az enyémet. Kicsit olyan ez, mint amikor valaki undorodik az alkoholtól, de nincs kifogása az ellen, ha mások néha legurítanak egy pohárkával. A külső nacionalizmus ezzel szemben azt a meggyőződést jelenti, amikor úgy vélem, hogy a nyelvem, a kultúrám és a véleményem objektíve is értékesebb és felsőbbrendû a többihez képest, és amikor magától értetődőnek tekintem, hogy mindazokat, akik ezzel esetleg nem értenek egyet, meg kell győzni az igazamról - akár erőszak alkalmazásával is.
Szergej Geraszimov
-
- Nem is értem, miért jöttél úgy ki a sodrodból pusztán azért, mert (...) azt mondta, hogy csúnya vagy és vörös hajú. Tőled is elégszer hallom.
- Óóó, de micsoda óriási különbség van aközött, ha az ember maga mondja, vagy mások szájából hallja! (...) Lehet, hogy az ember tudja, hogy így van, de azért titkon reménykedik, hogy mások talán az ellenkezőjét gondolják róla.
Lucy Maud Montgomery
-
A rasszizmus olyan betegség, amely a fehéreket sújtja, de a feketéket öli meg.
Bud Spencer
-
Mások sokkal inkább az alapján ítélnek meg, hogy milyen nyelvet beszélsz, mintsem a bőröd színéből. (...) Lehet, hogy külsőre nem hasonlítottam mindenkire, de azzá válhattam, akinek beszéltem a nyelvét.
Trevor Noah
-
Az emberi faj egyedei a bőrük színétől az életmódjukon át a vallásukig nagyon sok tekintetben különböznek. Ám az emberre általában igaz, hogy kíváncsi, eszes és kreatív, ugyanakkor rombolni is tud, fantasztikus hőstettekre, ámde elképesztő gonosztettekre is képes.
-
Mindenkiben vannak előítéletek - aki azt állítja, hogy nincsenek, az titkolja -, és ez normális dolog. Jobb, ha látjuk, hogy az emberben természeténél fogva van egy távolságtartás, óvatosság, ambivalencia, néha félelem is az idegenekkel szemben. Jobb, ha tudjuk, hogy ez bennünk van, ez a természetes örökségünk. Jobb, ha tudjuk, hogy mire készüljünk, hogy hogyan tudjuk ezt megszüntetni tanulási folyamatokkal, szocializációs technikákkal. Ez a megoldás, nem struccpolitikával állítani azt, hogy az ember nem ilyen.
Bereczkei Tamás