A régi barátok és a testvérek olyanok, mint a torz tükrök, az ember időnként rájuk pillant, meglátja magát, és megállapítja: ez a tükör bizony már nem a régi.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy jó testvér olyan, mint egy tükör, de nagyítós tükör, és nem árt néha belenézni.
2. Olyanok az emberek, mint a tükrök. (...) Ott látod magad a szemükben. Ha a tükör jó és sima, a valódi önmagad látod. Így jössz rá, hogy ki vagy. És különféle emberek szemében te is más és más vagy, de ez mind olyan visszajelzés, amire szükséged van ahhoz, hogy megismerd önmagad. De ha a tükör törött vagy karcos, vagy megvetemedett... torz lesz a tükörkép. És kezded elhinni, hogy te az a (...) torz tükörkép vagy. Caitlin Moran
3. Egyszer azt hallottam, hogy a barátok olyanok, mint a tükrök. Az ember - kisebb-nagyobb mértékben - azokhoz vonzódik, akikben a saját személyiségjegyei tükröződnek vissza. Ugyanígy van az ellenségeinkkel is. És az én tükreim? Minél jobban nézegetem őket, annál inkább elvarázsolt kastélyban érzem magam. Nick Sagan
4. A világ olyan, mint egy tükör. Látod? Mosolyogsz, és a barátaid visszamosolyognak.
5. Egy barát olyan, akár egy téli lámpás: minél régibb a barátság, annál erősebb a fény. Roger Rosenblatt
6. A tükör a valóságot tükrözi, de mindenki máshonnan néz bele. (...) Az emberek más-más irányból néznek a tükörbe, de a tükör ugyanaz, és ugyanazok a dolgok tükröződnek benne. Agatha Christie
7. Változnak a dolgok és változnak az emberek is. A barátok megkomolyodnak, elköltöznek, megnősülnek, gyerekük lesz. (...) Ha az ember szerencsés, az idő múlásával megmarad néhány - vagy legalább egy - barát, akikkel az életünk során találkoztunk. Nicholas Sparks
8. A múlt olyan, mint egy törött tükör kirakósa: megvágod magad, ahogy megpróbálod a darabjait összeilleszteni. A tükörkép eltorzul, és te vele változol.
9. A világ olyan, mint egy tükör. A problémáink másokkal valójában a saját problémáink visszatükröződései. Andrew Matthews
10. Tükörbe sokáig kell nézni, sokszor és sokáig, amíg végre megismeri az ember igazi arcát. A tükör nemcsak sima ezüstlap, nem, a tükör mély is, mint a tengerszemek a hegyekben, s aki nagyon figyelmesen hajol (...) felülete fölé, egyszerre a mélybe lát, s mindig új és új mélységeket lát, s mindig messzebb dereng az arc, mely a tükör fölé hajol, s mindennap lehull egy álarc az arcról. Márai Sándor