A régi pogányoknak erkölcsről szóló könyveit homokra s sárra épült büszke s pompás palotákhoz hasonlítottam; roppant magasra emelik az erényeket, minden földi dolognál becsesebbeknek tüntetik fel őket; de hogy miképpen ismerjük meg, arra nem tanítanak meg eléggé, s aminek ily szép nevet adnak, gyakran nem egyéb, mint érzéketlenség vagy gőg, vagy kétségbeesés, vagy véres gyilkosság.

Kapcsolódó idézetek

1. A szegénység nem nevelt másra, csak az értékek eltorzítására, a gazdagok és az úgynevezett felsőbb osztályok erényeinek és értékeinek túlbecsülésére. Viszont a vagyon és a hírnév megtanított arra, hogy a megfelelő szemszögből nézzem a világot. Rájöttem, hogy kiválónak tartott emberek - ha a közelükbe kerülünk - éppoly gyarlóak, mint mi, többiek. Charlie Chaplin
2. A pogány vallások emberi szülemények. Csak saját ostobaságunkról árulkodnak. Mi többet tudnak ezek az istenek más halandóknál, amelyre oly büszkék? (...) Ha valaki belép egy pogány szentélybe: akkor a tökéletes káoszba érkezik, ellentmondások ezreibe ütközik, istenek viszályaival, mozgásra, cselekvésre képtelen szobrokkal, az egység felosztásával és változtatásával, rothadó fával, bálvánnyal és egy pappal találkozik... Ezek mind Istent dicsőítik, vagy megszégyenítik Õt? Bonaparte Napoleon
3. Némelyik ember öltözik bársonyba, selyembe, s rangja, méltósága minden más fölött hordozza, s mégis, mikor vele beszélünk, mindjárt érezzük, hogy őkegyelme csak emberi testben élő állat. Más ember meg öltözik kopott plundrába, jár feslett köntösben és félretaposott saruban, de ha megszólal, mindjárt érezzük, hogy állati testben élő angyal. Némelyik ember akárhány iskolát jár is, akárhány könyvet olvas is, az értelme homályos. Tud szavakat, könyvcímeket, dátumokat, de ha a véleményét kérdezzük, elámulunk az ostobaságán. Másik ember, ha analfabéta is, világos értelmû, jó érzésû. Áldás azoknak, akik vele, mellette élnek. Gárdonyi Géza
4. Nem jó a harag, méreggel tölti meg a lelket s beszennyezi a gondolkodást. Azok a szerencsétlen fiatal testvérek nem tudják, mit cselekszenek, olyanok, mint az állatok, szegények. Nyomorúságos szennyel vannak tele, de hiába próbálom, nem tudok segíteni rajtok, ameddig ők nem kívánnak segíteni magukon. S az ember nem tehet egyebet, mint elfordítja a fejét másfelé s gyönyörködik abban, amit Isten teremtett, mert csak az hibátlanul szép. Wass Albert
5. Okvetlenül meg kell tanulnunk, hogy valami jó lehet rossz, és valami rossz lehet jó is. Ha önök jóra gondolnak, azt a viszonylagosság értelmében kell venniük. (...) Lélektani szempontból nézve a jó mindenképp valami rosszhoz mérten jó. Eredetileg a jónak és a rossznak ez az érzése a kedvezőt vagy a kedvezőtlent jelölte meg. Így például egy törzsfőnököt egyszer megkérdeztek: mi a különbség jó és rossz között. Azt felelte: ha ellenségem feleségét elrabolom magamnak, az jó. De ha egy másik törzsfőnök rabolja el az én feleségemet, akkor az rossz. Így nem az erkölcsös és az erkölcstelen között tesznek különbséget, hanem kedvező és kedvezőtlen között. A babonás beállítódás mindig azt kérdi: kedvező? Az értelem ezen a ponton igencsak felfigyel. Az erkölcsfogalom ezzel szemben csak nagyon későn jött létre. Carl Gustav Jung
6. Nincs jobb, mint bírni a bölcsesség kimagasló És biztos tudomány-védette derûs palotáit, S onnan nézni alá másokra, amint tapogatva Járnak az élet ködbevesző utain szanaszéjjel, Küzdve tehetséggel, születés nyújtotta előnnyel, S éjt-napot eggyé téve bajok közt törve előre, Kincs vagy birtok után, s hogy szert tegyenek hatalomra. Óh, boldogtalan emberi ész! Óh vakhitû keblek! Titus Lucretius Carus
7. A férfiak gyerekek, akik kétségbeesésüket, a szerelemtől való félelmüket a haragjukkal palástolják, lelkük ürességét leplezendő pedig kastélyokat és templomokat építenek. Történetekbe kapaszkodnak, zászlóként lengetik őket maguk előtt; mindegyikük azonosul egy történettel, hogy kötődhessen ahhoz a tömeghez, amelyik azt szintén a sajátjának érzi. Azzal hódítják meg őket, hogy csatákról, királyokról, elefántokról és csodálatos teremtményekről mesélnek nekik; hogy a haláluk után rájuk váró boldogságról beszélnek nekik, meg a születésüket megelőző nagy fényességről, a körülöttük sürgő-forgó angyalokról, az őket fenyegető démonokról és a szerelemről, a feledés és a kielégültség ígéretét magában hordozó szerelemről. Mesélj nekik mindezekről, és szeretni fognak; úgy tisztelnek majd, mint egy istent. Mathias Énard
8. Rengeteg ember él borzalmas körülmények között, szegénységben és kiszolgáltatottságban (például nagyvárosok nyomornegyedeiben), ami miatt nem várhatjuk el tőlük, hogy az általuk példaképnek tekintett személyektől tanult dolgokon elgondolkodjanak, illetve ezeket kritikával illessék, még akkor sem, ha ezek a példaképek gyakran (és érthető okokból) nem az erények fontosságát hangsúlyozzák, hanem hogy mindenkinek a maga javát kell néznie. Úgy érzik, nem szabad hagyni, hogy a mások iránti gondoskodás visszahúzza az embert, hozzá kell szokni az erőszakhoz és a kegyetlenséghez és még sok szörnyûséghez. (...) Ezek az emberek nem tudnak erényessé válni, de nem azért, mert képtelenek lennének rá, hanem mert elképzelhetetlenül nehéz helyzetben vannak.
9. A kultúra lényegében a kényszer arra, hogy "erkölcsösnek" nevezz akármit, ami körbevesz. Ha a hegyekben élsz, erkölcsös a hegyekben élni. Ha megtanítanának úszni, az úszás erkölcsös. Ha nem tanítanak meg úszni, akkor az úszás erkölcstelen. Ha arra tanítanak, hogy takard el a lábaid, akkor "szemérmetlenség" nem eltakart lábakkal kilépni az emberek közé. Ha arra tanítottak, hogy felfedd a lábaid, akkor "prûdség" takargatni őket. Ha arra tanítottak, hogy egy bizonyos módon hajtsd össze a zászlót, "tiszteletlenség" máshogyan összehajtani. Stefan Molyneux
10. Nem hiszünk abban, mire apáink tanítottak, elcsúszik lábunk alatt a biztos talaj, mire ők építettek, de nem tudjuk elérni az új hitnek zöld partjait, hol boldogító megnyugvást találnánk. A régi és az új eszmevilág közt lebegve elveszítjük az életnek igazi értékét, annak örömét és megbecsülését. A két eszmevilág közt lebegve, elveszítjük az igazi erkölcs alapját, erkölcstelenek, tudatlanok, kételkedők és szerencsétlenek vagyunk lelkünk mélyéig. Jász Géza