A régi szeretők olyanok, mint a régi fényképek: fokozatosan fakulnak meg, mintha lassan ható savfürdőben áznának, először az anyajegyek és a pattanások, azután az árnyalatok, majd maguk az arcok, míg végül nem marad más, csak egy általános körvonal.

Kapcsolódó idézetek

1. Néhány év távlatából minden sztori kicsit elszíneződik, új árnyalatot kap, és - mint a régi fotók papírján látni - a szélek picit megsárgulnak. A régi fényképekhez hasonlóan a történetekben is változatlanok maradnak a szereplők, az épületek, a több események, de minden egyes évvel és elmeséléssel rakódik rájuk valami fakó nosztalgia. Al Ghaoui Hesna
2. A szerelmesek, mondják, gyakran annyira azonosulnak egymással, hogy átveszik a másik tulajdonságait, megváltozik az ízlésük, átalakul a viselkedésük, másként kezdenek beszélni, öltözködni, enni, a távolabbi ismerősök szinte rájuk sem ismernek már, ezután nem ritka, hogy az azonosulás következtében valóban szerepet is cserélnek, és a szerelem tetőpontja egyben a végét is előrevetíti, ilyenkor kezdődnek a kisebb-nagyobb bajok, hirtelen veszekedések, sûrû hangulatváltások, megmagyarázhatatlannak tûnő kifogások, kiábrándulás az illatokból, színekből, formákból, mígnem a lassú elhidegülés előbb kétségbeeséssé, aztán haraggá válik, ezután szükségszerûen sor kerül az elszakadásra, de már az sem old meg semmit, hiszen még ekkor sem ismerik fel, hogy a másikban önmagukat gyûlölték meg a magukra maradt szeretők. Krusovszky Dénes
3. Minél idősebb az arc, annál többet kell dolgozni azon, hogy sima legyen. Ugyanez van a szerelemmel.
4. Régi sebek enyhén vérzenek.
5. A szerelem olyan, mint egy kád forró víz - nyakig elmerülsz benne, aztán szép lassan kihûl.
6. Egy kapcsolatban az elején minden olyan szenvedélyes. De ez a ragyogás, akárcsak a csillagé, idővel megfakul. Egy idő után elkényelmesedünk. Samantha Vérant
7. A szerelem olyan, mint egy gyulladás: a hatalmába kerít, majd pedig elenged. Ámosz Oz
8. Akik nem törődnek a múlttal, hajlamosak újra elkövetni a hibáit, míg akik a múltban ragadtak, mit sem szeretnének jobban, mint átélni azt ismét. De az emlékek, akárcsak a fotók, idővel elhalványulnak.
9. Ha valaki már régen adta jelét, hogy szeret, akkor én úgy érzem, hogy már nem. Főleg, ha közben másnak is adott szeretetet. Ezért nekem folyamatosan kell az, hogy mások éreztessék a szeretetüket velem, különben elvész, és ezzel együtt én is.
10. Hétköznapi életünkben először vagyunk szerelmesek, s - jó esetben - csak utána szeretünk. A tûzből parázs lesz. De ez nem a hétköznapok útja. A józan, földi élet útja. Az öregedés útja. Hogy először lángolok érted, aztán parázzsá szelídülök - és végül kihûlök. Ahogy öregszünk, úgy válik a forróságunk meleggé, langyossá, majd végül hideggé. Müller Péter