A sors csapásai olyanok, mint a viharos szél. Nemcsak azt akadályozzák meg, hogy bizonyos helyeket fölkeressünk, hanem meg is fosztanak bennünket mindentől, amit magukkal tudnak sodorni. Így aztán olyannak kezdjük látni magunkat, amilyenek vagyunk és nem olyannak, amilyenek lenni szeretnénk.

Kapcsolódó idézetek

1. Sorsunkat befolyásoló szelek fújnak, amelyek többnyire akkor támadnak, amikor a legkevésbé számítunk rá. Néha tombolnak, mint az orkán, néha pedig éppen csak fújdolgálnak. A szelet mégsem szabad lebecsülni, mert gyakran a jövőt rejtegeti. Te vagy, drágám, az én életemben az a szél, amelyre nem számítottam, az a viharos erősségû szél, amelyet elképzelni sem tudtam eddig. Te vagy a végzetem. Nicholas Sparks
2. A végzet szele sodor bennünket ide-oda (...). De amikor kikötünk ott, ahová ez a szél sodort, azzá formáljuk magunkat, ami lenni akarunk és tudunk. Nora Roberts
3. A sors csapásainak gyakran az a sajátságuk, hogy - bármily tökéletesek vagy bármily hûvösek vagyunk is - napfényre hozzák a bensőnkből emberi természetünket, és kényszerítik, hogy felbukkanjon. Victor Hugo
4. Milyen jó is lenne, ha a sorsunk olyan egyenes volna, akár egy bambuszbot... láthatnánk, kinek a kezében van a másik vége. De a sors olyan, akár egy piros fonal. (...) Néha képes összegubancolódni, ezért nem tudjuk úgy szőni sorsunkat, ahogyan azt szeretnénk. Néha pedig el is tud szakadni.
5. Vannak dolgok, amikre nem lehetünk hatással, amik csak úgy megtörténnek. Egyesek sorsnak nevezik, mások tiszta balszerencsének.
6. Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekről, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben. Radikálisan változtassuk meg gondolatainkat, és el fogunk képedni, milyen hatással lesz életünkre. Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít. Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk.
7. Nem úgy történik minden, ahogy mi szeretnénk. Hiába akarunk eljutni valahová, hiába akarunk túlélni, ha a mindenség másként akarja. Elfuthatunk, de nem menekülhetünk.
8. A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra. Paulo Coelho
9. Az élet olyan, mint az égszakadás: kiszámíthatatlan, befolyásolhatatlan, időnként veszélyes is. Szeretnénk, ha irányítani tudnánk az élet menetét, de ekkor minden előzmény nélkül ráébredünk, hogy mennyire nem tőlünk függ.
10. A nagy szenvedések átgyúrják az embert. Néha a pusztulás felé, a meghalás felé, megtörténhet azonban, hogy a szenvedés kisüti az addigi lényünket, és megváltozunk általa.