A szavak vasmacskaként rögzítik az emlékezet csónakjait, amelyeket másként szétszórna a vihar.

Kapcsolódó idézetek

1. A múlt (...) az emlékezet kikötője az idő viharában. André Comte-Sponville
2. Az emlékek néha megmaradnak, csak az élet rohan tovább. Rohan, mint egy viharzó áradat, kegyetlenül magával sodorja a reményeket, az ifjúságot, a boldogságnak még az illúzióját is.
3. Vihar szárnyán repül a gyors idő, terhe súlyos, akár egy malomkő. Röpít magával fájó, nagy gondokat, szabad mégis, mint a gondolat. Lord
4. A gondolatok úgy kapcsolódnak egymásba, mint a fogaskerekek: mindegyik mozgásba hozza az utána következőt. Dimitri Verhulst
5. Az emlékek megszépítik a múltat.
6. Az emlékek fájdalmasak. A fájdalom erőt ad. A bosszúhoz.
7. Az idő összekuszálja az emlékek fonalait és kénye-kedve szerint gombolyítja őket. Liviu Rebreanu
8. Az emlékezés bennem olyan, mint egy tó hullámverése. Körökben, egyre táguló körökben jön, feltartóztathatatlanul, míg el nem simul a tükre. S aztán másutt bomlik meg a víztükör, más emlékek tódulnak fel, s nyomában ismét mások. S ami kicsit kimagaslik, olyan, mint egy-egy szirt az elfelejtett múlt tengerében. Végh György
9. Szavak, csodálatos szavak, Békítenek, lázítanak. (...) Szárnyalnak, mint a gondolat. Görnyedve hordnak gondokat. Juhász Gyula
10. A gondolatok gyakran viselkednek úgy, mint a bumeráng: elindulnak valamerre, de azután máshol kötnek ki. Giorgio Parisi