A szél kapuról kapura jár, S a besúgóból lett hittantanár. Az 56-os buszt várja, A múltját aktákba zárja.

Kapcsolódó idézetek

1. A múlt végleg elmúlt, mint amikor a szél magával sodorja az áporodott levegőt.
2. Az irodalomtörténész megpróbálja kinyitni az áporodott szagú gyászházzá vált irodalmi panteon ablakait, hogy fénnyel és friss levegővel árassza el annak minden rejtett zugát. Milbacher Róbert
3. Arra megyek, amerre a szél fúj.
4. Tegnap óta minden más lett, mi addig volt; Nehezebb már, pedig kisebb a súly. A kapuban tétován megállok még, Mintha hinném, hogy felderül, S nem rám zuhan újból az ég. Ismerős Arcok
5. A múlt talán egy horgony, amely visszahúz. Talán el kell engedned azt, aki voltál, hogy azzá válj, akivé leszel.
6. A történész visszafelé tekintő próféta. August Wilhelm Schlegel
7. Az egyik elmeséli a másiknak, a titokzatos lánc egyre hosszabb lesz, és az, amiről az író azt hitte, hogy magányos munka, egyszer csak átalakul: híd lesz belőle, csónak, amelynek segítségével a lelkek közlekednek és kapcsolatba kerülnek egymással. Paulo Coelho
8. Előttem nagy, hosszú út áll És menni kell... csak az bizonytalan: Mikor szólítnak ama kapunál Hová az élet minden úta visz, S a bujdosó megérkezik hamar. Tompa Mihály
9. A múlt olyan horgony, mely lefelé húz bennünket. Míg el nem engedjük, nem válhatunk olyanná, mit vágyunk súg.
10. A végzet lopva, hangtalan jár, Ott talál majd, hol nem várjuk már. Haragos szemmel les a viharban, De napsütésben csap le, titokban. William Cowper