A szelídség és az erő egyáltalán nem zárják ki egymást, hanem egymás ellentétjeként igen nagy feszültséget teremtenek. Minél nagyobb a feszültség, annál hatalmasabbá válik megnyilvánulásának vágya.

Kapcsolódó idézetek

1. Erős, ha megfeszül - erőre kap, erőtlen, ha megfeszül - beleszakad.
2. Az ellenszegülés merevvé teszi a lelkedet, megkeményíti éned burkát, s így elkülönít mindentől. A megengedéssel minden kapcsolatod alapjaiban változik meg, hiszen így mindenkit olyannak fogsz elfogadni, amilyen. Eckhart Tolle
3. A vágyat ki lehet elégíteni, és utána egy ideig az ember el van telve tőle. A haraggal teljesen más a helyzet, abból bármikor, bármennyi jöhet. Laurell Kaye Hamilton
4. Az ember nem lehet egyszerre dühös és sértődött: a harag azonnal kifejeződik, míg a sértődöttség bosszúvágyként hosszú ideig munkál. Jan-Werner Müller
5. A vágyak és a ragaszkodás előre húznak. A félelmek, ellenállás és elkerülés pedig visszahúznak. Dan Millman
6. Két ember annyira más, végtelenül más, elképzelhetetlenül és kimondhatatlanul más, nincs olyan kapcsolat, ami csak kellemes. Óriási bátorságra van szükség ahhoz, hogy megmaradjon az őszinte, szabad megnyilvánulása mindkét embernek, akár barátok, akár szeretők. Feldmár András
7. A szeretet élesen lát, a gyûlölet még élesebben, de a féltékenység lát a legélesebben, mert az egyszerre szeretet és gyûlölet.
8. Különösen erős kötelék, amikor az ember másokkal együtt képezi a közös ellenséget, de az ellenségesség fertőz. Ha a szelíd ember nem vigyáz, egyszer csak azon kapja magát, hogy ő is tele van gyûlölettel "a többiek" iránt.
9. A szenvedélyes vágynak két oldala van: ez az az erő, amely mindent megszépít, és amely bizonyos körülmények közt mindent le is rombol. (...) A szenvedély sorsokat teremt, s ezzel valami visszavonhatatlant idéz elő. Carl Gustav Jung
10. Az elvétett szavakból és mozdulatokból végül összeáll egy ember. Nem az a bizonyos, akit szeretünk, hanem egy másik. Akit szeretünk. S megkezdjük keserves küzdelmünket, hogy egyesítsük e kettőt. A vágy gyakran elmossa a határt a két ember között, hogy aztán a kihûltség perceiben annál mélyebbnek érezzük a szakadást. Kolozsvári Papp László