A személyes dolgaimról nem tudok jól, s ezért nem is szeretek beszélni, de hát a világ legboldogabb emberein is vannak sebek. A nagy kérdés, ki, hogyan tudja ezeket kezelni, hurcolászni vagy tépkedni.

Kapcsolódó idézetek

1. A sebeinket nem mindig a bőrünkön viseljük: vannak sérülések, amelyek mélyen a bőr alatt vannak, senki nem látja őket, és akkor is fájnak, ha a boldogság álarcát viseljük magunkon, ha igyekszünk meggyőzni másokat, hogy teljesen jól vagyunk. Alexandra Bracken
2. Ha az ember keze sebes, lehet, hogy nem tud olyan hatékonyan dolgozni, mintha semmi baja nem volna, de az biztos, hogy nem fog törni-zúzni, hanem óvatosan nyúl mindenhez. Ha fáj a lába, nem fog futóversenyt nyerni, de biztosan nem rugdos meg másokat. Másmilyen lenne a világ, ha mindenki a sebes kéz tapintatával, a fájós láb óvatosságával közelítene a másik emberhez. A sebek, a fájdalmak érzékennyé tesznek, igazából gyógyítanak bennünket.
3. Ha választanom kellene a testi és a szóbeli bántalmazás közül, inkább egy verésnek tenném ki magam. Annak megmarad a nyoma, így az emberek legalább sajnálnak érte. A szavaktól az ember csak megbolondul. A sebek láthatatlanok. Senki nem törődik vele. A valódi sebek százszorta gyorsabban gyógyulnak, mint a sértések.
4. Az embereknek vannak hegeik mindenféle szokatlan helyen, mint valami titkos térképe saját múltjuknak, mint régi sebeik táblázata. A legtöbb sebünk begyógyul, csak egy heget hagyva maga után. De némelyik nem. Vannak sebek, amiket mindenhova magunkkal viszünk, és bár a vágás régen volt, a fájdalom még kitart. Mi a rosszabb, új sebek, amik szörnyen fájnak, vagy a régi sebek, amiknek rég meg kellett volna gyógyulni, de nem tették? Talán a régi sebeink megtanítanak valamit. Emlékeztetnek rá, hol jártunk, és mit győztünk le. Leckét adnak, hogy mit kerüljünk el a jövőben. Szeretnénk ezt hinni. De ez nem így van, ugye? Vannak dolgok, amiket meg kell tanulnunk, újra és újra és újra.
5. Boldogságommal nem dicsekszem, Bár ajkamon csaknem kitör. Ó hányan vannak a világon, Kiket nehéz bánat gyötör... Szegények, ennyi boldogságot látva, Önsorsukat fájóbban érzenék. Elhallgatok. S csak titkon mondok áldást, Hogy társamul téged adott az ég! Ábrányi Emil (ifj.)
6. Olyan szerencsés vagyok, hogy szerethetem. (...) Nem az ember dönti el, hogy szenved-e a világban, de abba van egy kis beleszólása, ki mérje rá a szenvedést. Én szeretem a választásomat. Remélem, ő is szereti az övét. John Green
7. A szomorúság vastag kérge vesz körül, szenvedek, és nem tudom elegánsan titkolni a szenvedésemet, inkább túljátszom, nem ripacskodásból, hanem velem született, eredendő hûségből. Borzasztóan félek, hogy begyógyul a sebem, hogy kialszik bennem az érzés, amely kínoz és éltet, ragaszkodom hozzá és nem engedem behegedni a sebet, vájkálok benne, hogy friss maradjon. Hevesi András
8. Nem feltétlenül nyilvánvaló, hogy minek kell örülni. Néha éppen azok az emberek és körülmények tesznek jót az emberrel, akik és amelyek traumatizálják. Arnold Schwarzenegger
9. Érzelmileg nehéz gyógyulni. Azt ugyanis nem tudom irányítani. (...) Hiába látom be és értem meg, hogy miért sebeztek meg - a seb fáj. És hiába teszek meg mindent, akkor is fáj! Egyet lehet: elfelejteni. Müller Péter
10. Kezemben tartom sorsom irányítását, végtére is rengeteg eszem van. Ennyi sok ésszel csak az a baj, hogy nem lehet tőle lazítani, nemigen lehet szeretni, szóval egy sor gyengeséget nem tûr, ráadásul gyakran fölényes még velem szemben is, és lehurrog. Vavyan Fable