A sebeinket nem mindig a bőrünkön viseljük: vannak sérülések, amelyek mélyen a bőr alatt vannak, senki nem látja őket, és akkor is fájnak, ha a boldogság álarcát viseljük magunkon, ha igyekszünk meggyőzni másokat, hogy teljesen jól vagyunk.

Kapcsolódó idézetek

1. A barátságos mosolyok mögött, amelyek mindent elfednek, mély sebek rejtőzhetnek. Sebek, amik nem tûnnek el, mert a felszín alatt vannak, sebek, amikről nem beszélünk, de ott vannak.
2. Nem minden sérülés felszínes. A legtöbb seb mélyebb, mint gondoljuk. Nem láthatjuk szabad szemmel. És aztán vannak olyan sebek, amik váratlanul érnek. Bármiféle seb vagy betegség esetén a trükk az, hogy mélyre kell ásni és megkeresni a baj forrását.
3. Előfordul, hogy olyan helyeken sérülsz meg, amelyeket még a röntgengép sem érzékel, és amelyeket még a szeretteidnek sem tudsz megmutatni. Lelkünk mélyén, az olyan emlékekben, amelyeket még saját magunk előtt is letagadunk. Fredrik Backman
4. Némelyikünknek a testén van látható sebhely; ha ránézünk, emlékeztetnek az emberpróbáló útra, amin végigmentünk. Sokunk sebhelyei azonban láthatatlanok - olyan csaták metaforái, amiket megvívtunk és megnyertünk. Demi Lovato
5. Sokan olyan régóta viseljük az álarcainkat, hogy már nem is tudjuk biztosan, kik vagyunk alatta. Elvesztettük a határvonalat a bőrünk és az álarc között, elfelejtettük, hogy valójában kik vagyunk. Az álarc levetése ezért nemcsak rémisztő, de fájdalmas is. Összeolvadt az arcunkkal.
6. Az embereknek vannak hegeik mindenféle szokatlan helyen, mint valami titkos térképe saját múltjuknak, mint régi sebeik táblázata. A legtöbb sebünk begyógyul, csak egy heget hagyva maga után. De némelyik nem. Vannak sebek, amiket mindenhova magunkkal viszünk, és bár a vágás régen volt, a fájdalom még kitart. Mi a rosszabb, új sebek, amik szörnyen fájnak, vagy a régi sebek, amiknek rég meg kellett volna gyógyulni, de nem tették? Talán a régi sebeink megtanítanak valamit. Emlékeztetnek rá, hol jártunk, és mit győztünk le. Leckét adnak, hogy mit kerüljünk el a jövőben. Szeretnénk ezt hinni. De ez nem így van, ugye? Vannak dolgok, amiket meg kell tanulnunk, újra és újra és újra.
7. Nem minden sebünk látható. A lélek sebei gyakran évekig véreznek. Ha valaki ezt megérzi, akkor inkább ellökjük, nehogy be kelljen ismernünk, hogy valami fáj, valami, ami egyszer régen történt. Valami, ami már évek óta visszatart attól, hogy a saját életünket éljük. Amire annyira vágytunk, és amiért küzdeni is fogunk. De néhányan közülünk már elég sokáig harcoltak érte, a nagy szerelemért. És valamikor be kell látnunk, hogy a sors talán egészen más jövőt szánt nekünk. Egy jövőt teljesen egyedül.
8. A személyes dolgaimról nem tudok jól, s ezért nem is szeretek beszélni, de hát a világ legboldogabb emberein is vannak sebek. A nagy kérdés, ki, hogyan tudja ezeket kezelni, hurcolászni vagy tépkedni. Presser Gábor
9. Bár lehetnek olyan hegeink, amelyeket inkább elrejtenénk, mert a hozzájuk kapcsolódó lelki vagy érzelmi fájdalom sokkal nagyobb, mint a sérülés keletkezésekor bennünket ért fizikai fájdalom, olyanok is léteznek, amelyeket minden tükörbe nézéskor látni akarunk. Ezek a sebhelyek ugyanis hasznos emlékeztetői a múltunknak. Arra tanítanak, hogy erősebbek vagyunk az azokat kiváltó erőnél. Manal Al-Sharif
10. Elrejthetjük az elkövetett hibáinkat és a fájdalmasabbnál fájdalmasabb sebeket, de az nem elég ahhoz, hogy tényleg el is tûnjenek.