A szenvedő búbánatát elpanaszolni, az örvendező a környezet arcára is vidám mosolyt deríteni vágyakozik; a jólelkû ember mások javítására, a vásott szívû pedig megrontásukra törekszik; a képzett elméjû, értelmes ember a felvilágosodást, a korlátolt eszû, tudatlan ellenben a sötétséget óhajtja terjeszteni a maga körében.

Kapcsolódó idézetek

1. Egyesek érzelmességgel és jótékonysággal igyekeznek elhallgattatni lelkiismeretfurdalásukat, mások pedig azzal, hogy gonoszságukban gyönyörködnek, mint az előbbiek jóságukban. Szerb Antal
2. A népszerûségre vágyó emberek boldogsága másokon múlik; az örömöt keresők boldogsága a hatalmukon kívülálló hangulattal együtt ingadozik; a bölcs ember boldogsága viszont a szabad akaratából végrehajtott tettekből ered. Marcus Aurelius
3. Az erős letiporja, széttépi a gyengét; a gazdag leigázza, kifosztja a szegényt; a boldog (aki szánnivaló balgaságában boldognak hiszi magát) megcsúfolja a szerencsétlent, elorozza az elesettek vigaszát. Walter Scott
4. Vágysz megértésre? Próbálj megérteni másokat! Vágysz dicséretre? Dicsérj meg másokat (...)! Vágysz kedvességre? Légy kedves! Böjte Csaba
5. A jólelkûség megszépíti az életet, feloldja az ellentmondásokat, világossá teszi a zavarost; a nehezet könnyûvé, a szomorúságot örömtelivé változtatja. Lev Tolsztoj
6. Akik szeretnek, azok az együttérzést fedezik fel, a könyörtelenek az erőszakot. Az intelligens emberek az észszerûséget, az ostobák a vakhitet. A tanult bölcsek a tudományt. A tévelygők a csodákat. Ahmet Ümit
7. Vannak emberek, akik, ha bármiben is szerencsés vetélytársra akadnak, a benne levő jótól készek tüstént elfordulni, s csak a rosszat látják benne. Vannak aztán, akik, ellenkezőleg, épp azt a tulajdonságot akarják a boldog vetélytársban látni, amellyel legyőzte őket, s fájdalomtól elszoruló szívvel csak a jót keresik benne. Lev Tolsztoj
8. Az az ember kiegyensúlyozott, akiben ellentétes érzések zúgnak: szeretet és gyûlölet, kéjvágy és önmegtartóztatás, és aki ezeket az érzéseket összhangban tudja tartani. Aki egységet tart szerteágazó cselekedetei között.
9. Először az ember megérti, hogy szenvedései jórészét maga okozza szükségtelenül. Másodszor ennek az okait keresi saját életében. Keresni annyi, mint bízni önmagunkban, hogy képesek vagyunk véget vetni a szenvedésnek. Végül felébred a vágy, hogy utat találjunk a békéhez, mert minden, ami él, boldogságra vágyik. Mind szeretné megnyerni saját legtisztább lényét. Tendzin Gjaco
10. Azok, akik megmaradnak a rossz mellett, önmagukat sebzik meg. Azok az emberek, akik elméjüket bölcsességgel töltik el és életük tevékeny és építő, közönséges szenvedéseket takarítanak meg. Paramahansza Jogananda