Az az ember kiegyensúlyozott, akiben ellentétes érzések zúgnak: szeretet és gyûlölet, kéjvágy és önmegtartóztatás, és aki ezeket az érzéseket összhangban tudja tartani. Aki egységet tart szerteágazó cselekedetei között.

Kapcsolódó idézetek

1. Az a felnőtt ember, aki el tudja viselni érzelmeinek sokféleségét és ellentmondásait. Popper Péter
2. Kinek lelkét mintegy őrültség ragadá meg, ki egyszerre boldognak érzé magát, vagy elkárhozottnak, mintha éltét egy átok, vagy áldás hatotta volna át egyszerre; ki nem keres tökélyt, nem ismer hibákat, nem tud, nem akar semmit, hanem csak érez, s egyszerre veti oda mindenét ez egy érzeménynek s nem remél semmit, s nem fél semmitől: az szeret!... Eötvös József
3. Az ember csupa diszharmónia és harmónia. A nagy vonzásnak könnyû lenne a lélek békéjét, az ellentétek elcsitulását, vagyis a harmóniát neveznem, ám tény, hogy a diszharmónia, a belső békétlenség, az elégedetlenség, a meg nem felelés, önmagamnak vagy másoknak, sokkal inkább sarkalló, előrevivő erő.
4. A gyûlölködő ember, (...) az boldogtalan. Aki nem gyûlölködik, aki el tudja fogadni, meg tudja szeretni az embereket (...), az nem lesz boldogtalan, és nem lesz magányos. Hadas Krisztina
5. Egy kiegyensúlyozott, minden irányban jó közepest alkotó egyén lehet, hogy hosszú távon többet tud elérni, mint egy olyan valaki, aki valamire ráfókuszál és esetleg az a valami nem megy úgy, ahogy szeretné, és állandó csalódással él.
6. Az egyensúly lényeges. Ez minden jó, harmonikus kapcsolatra vonatkozik. Egyensúly a bûntudatban, szégyenben és lelkiismeret-furdalásban. Jo Nesbo
7. A szenvedő búbánatát elpanaszolni, az örvendező a környezet arcára is vidám mosolyt deríteni vágyakozik; a jólelkû ember mások javítására, a vásott szívû pedig megrontásukra törekszik; a képzett elméjû, értelmes ember a felvilágosodást, a korlátolt eszû, tudatlan ellenben a sötétséget óhajtja terjeszteni a maga körében. Greguss Gyula
8. Igazi teljességet, kiegyensúlyozottságot csak az érhet el, aki munkát, energiát fektet a dolgokba. Aki nem mások kárán, hanem a saját maga erejéből, a nehézségek árán is, a saját rossz tulajdonságainak leküzdésével akar célokat elérni.
9. Teljes az, aki ember, akinek érzései vannak. Aki mer hibázni, és nem sírni felette, hogy Úristen, most mi lesz. Mi lenne, megy tovább, és harcol, addig, amíg el nem éri a célját. (...) Tudja, hogy mit akar az élettől, és hogy mennyit várhat el magától. Nem a festék, vagy a ruha teszi vonzóvá, hanem a fellépése: ragyog, tündököl, képtelenség elmenni mellette. Tisztában van azzal, hogy butaság a tökéletest keresni, mert olyan nincs. Olyan viszont van, amikor találsz valakit, aki elfogad úgy, ahogy vagy. Hiszen legbelül valójában mindannyian arra vágyunk, hogy azért szeressenek, amilyenek vagyunk. Érezni, hogy "elég az, ami vagyok". Oravecz Nóra
10. A könnyû és derûs lélek embere, majdnem azt mondhatnám, hogy a spirituális elegancia embere, aki legyőzhetetlen biztonságban érzi magát; de ugyanakkor a tragédia embere is, a nevetés és a könnyek embere, végtére is a szelíd irónia embere, mert átlát az élet játékának tragikusan nevetséges álarcán, és fölmérte a földi lét fojtogató határait.