A szép és rút értéke a gyakorlatban kiegyenlítődik. Nincsenek tökéletes emberek. A rútak szellemük élénkségével, temperamentumuk érdekes elevenségével, sokszor érzékien szép hangjukkal, mozdulataik szépségével, nagyszerû toalettjeikkel pótolják külsejük esztétikai fogyatkozását.

Kapcsolódó idézetek

1. Néha a funkció feledteti velünk az esztétikai hiányosságokat. Arról nem is beszélve, hogy a rútnak is megvan a maga esztétikája. Leslie L. Lawrence
2. A természetben nincs rút, csak a jellem; De bármilyen szép: rút, aki galád. Az erény - szép; míg, a szépség, ha olcsó Jellem köntöse: csak festett koporsó. William Shakespeare
3. A jónak az ellenkezője is megvan a természetben, mert nemcsak rend és szépség, hanem rendetlenség és rútság is van ott, és pedig a jónál több a rossz és a szépnél több a rút. Arisztotelész
4. Rút vagyok, de megvásárolhatom a legszebb asszonyt. Tehát nem vagyok rút, mert a rútság hatása, elriasztó ereje a pénz révén megsemmisült. Én - egyéniségem szerint - béna vagyok, de a pénz 24 lábat szerez nekem; tehát nem vagyok béna; rossz, becstelen, lelkiismeretlen, szellemtelen ember vagyok, de a pénzt tisztelik, tehát a birtokosát is. A pénz a legfőbb jó, tehát a birtokosa jó. Karl Marx
5. Ahogy egyikünk sem "csak egy ember", hanem összetett egyén, akinek a teste csak egy eszköz, amin keresztül megtapasztalhatja az életet, ugyanez igaz az állatokra is. Lehet, hogy másként néznek ki, másként "beszélnek", másként viselkednek, de a lényeg ugyanaz, főleg abban a tekintetben, ami erkölcsileg számít. Élnek, tudatosak, éreznek, szenvedni tudnak, családjuk és barátaik vannak, biztonságot és kényelmet keresnek.
6. Egy kevéssé tetszetős arc egyre jobban elveszíti a tetszés képességét. Aki hordozza, közönyös lévén a többieknek, önmaga iránt is közönyössé válik, nemtörődömsége kiül az arcára, és egyre jobban taszítja mások tekintetét. A szépség viszont állandóan figyeli, díszíti, óvja, szemléli, és talán így is mondhatjuk, egy folyton előtte lebegő, képzeletbeli tükörbe vetíti magát. A rútság elfelejti és elhagyja magát. De kétféle rútság van: amelyik szenved, és a düh meg az irigység fegyverével tiltakozik a külvilág véleménye ellen: ez az egyedüli, az igazi rútság; a másik viszont jámbor és gondtalan, belenyugszik sorsába, nem kerüli és nem hívja ki az ítéletet, és így, ha a szemnek nem, legalább a szívnek tetszik. George Sand
7. A leg­lényegesebb, mivel emberek va­gyunk, nem a szép és a rút, hanem a jó és a gonosz közötti különbség. Minden lépésünkkel, szavunkkal, szemhunyorításunkkal, idegenkedé­sünkkel, minden hallgatásunkkal e kettő között kell választanunk.
8. Szép az, amit mint természetünk sajátját fogadunk el; rút az, ami ellenkezik vele, mint ellentétese.
9. - Miért különbek a kutyák az embernél? - Szépek, de nem hiúak, erősek, de nem tiszteletlenek, bátrak, de nem kegyetlenek, vagyis rendelkeznek az erényeinkkel, a bûneinkkel viszont nem. Meglátásom szerint csupán egyetlen hibájuk van. - Micsoda? - Bíznak az emberekben.
10. Az állatok nem viselkednek úgy, mint az emberek. (...) Ha harcolniuk kell, harcolnak. Ha ölniük kell, ölnek. De nem használják az eszüket arra, hogy kimódolják, miként lehet megzavarni más lények életét, és hogyan lehet ártalmukra lenni. Méltóságuk van és becsületes állati természetük.