A természetben nincs rút, csak a jellem; De bármilyen szép: rút, aki galád. Az erény - szép; míg, a szépség, ha olcsó Jellem köntöse: csak festett koporsó.

Kapcsolódó idézetek

1. A jónak az ellenkezője is megvan a természetben, mert nemcsak rend és szépség, hanem rendetlenség és rútság is van ott, és pedig a jónál több a rossz és a szépnél több a rút. Arisztotelész
2. A szép és rút értéke a gyakorlatban kiegyenlítődik. Nincsenek tökéletes emberek. A rútak szellemük élénkségével, temperamentumuk érdekes elevenségével, sokszor érzékien szép hangjukkal, mozdulataik szépségével, nagyszerû toalettjeikkel pótolják külsejük esztétikai fogyatkozását.
3. Szép az, amit mint természetünk sajátját fogadunk el; rút az, ami ellenkezik vele, mint ellentétese.
4. A természet nem jó és nem rossz, csak van. A levél nem jó a fán, és nem rossz, ha lehullik, hanem van. Hogy jó vagy rossz, azt mi tesszük hozzá, a magunk szempontjai és gondolatvilága szerint.
5. Nincs oly rút, hogy közel széppé, s nincs oly szép, hogy közel rúttá ne válhassék. Bolyai Farkas
6. Mikor a szépet megismerik, felbukkan a rút is; mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is. Lét és nemlét szüli egymást. Lao-ce
7. Kortól és nemtől függetlenül mindenkinek megvan a maga szépsége. Ha nem a külcsín, akkor a belbecs. Ritkán mindkettő. Igaz ez emberre, állatra és összességében a természetre. Lakatos Levente
8. A leg­lényegesebb, mivel emberek va­gyunk, nem a szép és a rút, hanem a jó és a gonosz közötti különbség. Minden lépésünkkel, szavunkkal, szemhunyorításunkkal, idegenkedé­sünkkel, minden hallgatásunkkal e kettő között kell választanunk.
9. A természet - valóság. Egyszerûen - van. Árad. Tanít. Tanít, hogy lenni, élni jó. És szép. Hogy lenni annyi, mint önmagamat ingyen, ajándékként adni. Egy kő, egy virág, egy fa, a naplemente, a Hold, a szellő mindennek és mindenkinek válogatás nélkül van, árasztja önmagát. Nem tud nem lenni, nem tudja nem adni magát, nem tud áradni. Mutatja az utat, a létezés egyetlen útját.
10. A természet fütyül az esztétikára; bánja is, mit látunk mi benne rútnak vagy szépnek! Székely János