A szépirodalom, akár egy első látásra vadregényes, de valójában gondosan megtervezett angolkert, arra van kitalálva, hogy pár percre látszólag elvesszünk benne, miközben valójában végig biztonságos ösvényen maradunk. A fikció illúzió, hogy minden csak vicc volt. Féligáteresztő membrán, sûrû szövésû háló, ami védi az adót és a vevőt is a közlés visszafordíthatatlan következményeitől.

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak egyszer használatos könyvek, az ember elolvassa őket, talán még tetszik is neki, élvezi, de sejti, hogy soha többé nem veszi a kezébe, akár ott is hagyhatjuk a vonaton a következő utazónak. Vannak viszont többször használatos könyvek, azokra időről időre gusztusunk támad, öt- tíz évenként belelapozunk, esetleg megint elolvassuk, és az a vicc, hogy ezek mindig mások, valahányszor beléjük mélyedünk. Tulajdonképpen csak ilyeneket érdemes tartani otthon, ami a szépirodalmat illeti. Vámos Miklós
2. A könyvek oltalmat nyújtanak a világ ellen; megszabadítanak a gondoktól; magukba gyûjtik a szépség töredékeit. És olykor egészen megzavarnak, annyira lenyûgöznek.
3. Téved az a fajta irodalom, amelyik azt hiszi, hogy az élet azért tragikus, mert nyomorúságban éljük. Ennek ellenére lehet egyszerre nagyon szép és megindító is, épp ebben rejlik a tragikuma. Szépség, szerelem, veszély nélkül majdnem könnyû lenne az élet. Albert Camus
4. A könyv olvasásához figyelem és türelem kell, elmélyülés. Emlékezni is kell az olvasottakra. A szépirodalom a képzeletet is megmozgatja. Adamikné Jászó Anna
5. Az irodalmi mû mindig fikció, és nem a valóságos történések mérlegén kell jól szerepelnie, hanem a belső rendszere alapján. Ha jól van megírva valami, akkor annak rám is úgy kell hatnia, mint az olvasóra, meg kell szólítania a saját belső valóságomat. Háy János
6. A szépirodalom, a költészet, a metafora bár "nem igaz", mégis a valóságot ragadja meg.
7. Az üzletember a realitásérzékéből él, a fantázia burjánzása elég veszélyes lehet - az ember ott is esélyt lát, ahol semmi sincs, nagyobbnak látja a rizikót, mint amilyen valójában -, következésképpen a jó üzletember elég száraz egy figura. (...) Az író azonban éppen a fordítottja, főleg, ha tudományos-fantasztikus mûveket ír. Ha fejlett realitásérzéke lenne, hozzá sem fogna a regényíráshoz, hiszen annak valószínûsége, hogy meg is jelennek a mûvei, jóval kisebb, mint hogy a hóember túléli a pokolban. A fantázia területén viszont hatalmasnak kell lennie, mûvésznek, valódi artistának; a lehetetlen, az ép észnek ellentmondó, az abszurd dolgok területén igazán otthon kell hogy legyen, a legtévesebb gondolatmeneteket is következetesen kell végigvinnie, meg kell hazudtolnia teret és időt, számára semmi sem lehet lehetetlen. Andreas Eschbach
8. Attól, hogy valamit el lehet adni, még nem biztos, hogy rossz, és attól, hogy valamit nem adtak el, még nem biztos, hogy szépirodalom.
9. Amikor lefekszünk aludni, negyedfordulatot tesz a világ, elbillen "kilencven sötétlő fokkal", s ilyenkor a nappal még szépen egymáson fekvő gondolatok egyszerre úgy merednek föl, mint fatörzsek egy sûrû vadonban. Ilyen áthatolhatatlanul sûrû az álmok kutatása is, s vele együtt az az irodalom, amiben lecsapódik. Örökös félhomály, utakat alig találni, és a csapásokat, amelyeket mások vágtak, csakhamar megint benövi a televény. Egy ilyen erdő titokzatos erővel vonzza az embert. De aki visszatér belőle, és szabad eget lát a feje felett, fel is lélegzik, hogy nem nyelte el a rengeteg. Douwe Draaisma
10. Az irodalom végső soron nem más, mint egy lehetséges "közlekedési" (jel)rendszer, csak éppenséggel az emberek közötti közlekedésről, ha tetszik, a lelki, érzelmi, hangulati közlekedésről szól. A "tartalmak" azonban ugyanazok, mint a valóságos közlekedésben, csak itt a versekből, drámákból, novellákból tanuljuk meg, hogy hova, milyen érzelmi, értelmi, hangulati tartományokba "tilos behajtani", hol szabad megfordulni és hol nem, mikor kell várakozni, és mikor kerültünk zsákutcába...