Ugrás a tartalomra
A szépirodalom, akár egy első látásra vadregényes,
de valójában gondosan megtervezett angolkert,
arra van kitalálva, hogy pár percre látszólag elvesszünk benne,
miközben valójában végig biztonságos ösvényen maradunk.
A fikció illúzió, hogy minden csak vicc volt.
Féligáteresztő membrán, sûrû szövésû háló,
ami védi az adót és a vevőt is
a közlés visszafordíthatatlan következményeitől.
Kapcsolódó idézetek
-
Vannak egyszer használatos könyvek, az ember elolvassa őket, talán még tetszik is neki, élvezi, de sejti, hogy soha többé nem veszi a kezébe, akár ott is hagyhatjuk a vonaton a következő utazónak. Vannak viszont többször használatos könyvek, azokra időről időre gusztusunk támad, öt- tíz évenként belelapozunk, esetleg megint elolvassuk, és az a vicc, hogy ezek mindig mások, valahányszor beléjük mélyedünk. Tulajdonképpen csak ilyeneket érdemes tartani otthon, ami a szépirodalmat illeti.
Vámos Miklós
-
A könyvek oltalmat nyújtanak a világ ellen; megszabadítanak a gondoktól; magukba gyûjtik a szépség töredékeit. És olykor egészen megzavarnak, annyira lenyûgöznek.
-
Téved az a fajta irodalom, amelyik azt hiszi, hogy az élet azért tragikus, mert nyomorúságban éljük. Ennek ellenére lehet egyszerre nagyon szép és megindító is, épp ebben rejlik a tragikuma. Szépség, szerelem, veszély nélkül majdnem könnyû lenne az élet.
Albert Camus
-
A könyv olvasásához figyelem és türelem kell, elmélyülés. Emlékezni is kell az olvasottakra. A szépirodalom a képzeletet is megmozgatja.
Adamikné Jászó Anna
-
Az irodalmi mû mindig fikció, és nem a valóságos történések mérlegén kell jól szerepelnie, hanem a belső rendszere alapján. Ha jól van megírva valami, akkor annak rám is úgy kell hatnia, mint az olvasóra, meg kell szólítania a saját belső valóságomat.
Háy János
-
A szépirodalom, a költészet, a metafora bár "nem igaz", mégis a valóságot ragadja meg.
-
Az üzletember a realitásérzékéből él, a fantázia burjánzása elég veszélyes lehet - az ember ott is esélyt lát, ahol semmi sincs, nagyobbnak látja a rizikót, mint amilyen valójában -, következésképpen a jó üzletember elég száraz egy figura. (...) Az író azonban éppen a fordítottja, főleg, ha tudományos-fantasztikus mûveket ír. Ha fejlett realitásérzéke lenne, hozzá sem fogna a regényíráshoz, hiszen annak valószínûsége, hogy meg is jelennek a mûvei, jóval kisebb, mint hogy a hóember túléli a pokolban. A fantázia területén viszont hatalmasnak kell lennie, mûvésznek, valódi artistának; a lehetetlen, az ép észnek ellentmondó, az abszurd dolgok területén igazán otthon kell hogy legyen, a legtévesebb gondolatmeneteket is következetesen kell végigvinnie, meg kell hazudtolnia teret és időt, számára semmi sem lehet lehetetlen.
Andreas Eschbach
-
Attól, hogy valamit el lehet adni, még nem biztos, hogy rossz, és attól, hogy valamit nem adtak el, még nem biztos, hogy szépirodalom.
-
Amikor lefekszünk aludni, negyedfordulatot tesz a világ, elbillen "kilencven sötétlő fokkal", s ilyenkor a nappal még szépen egymáson fekvő gondolatok egyszerre úgy merednek föl, mint fatörzsek egy sûrû vadonban. Ilyen áthatolhatatlanul sûrû az álmok kutatása is, s vele együtt az az irodalom, amiben lecsapódik. Örökös félhomály, utakat alig találni, és a csapásokat, amelyeket mások vágtak, csakhamar megint benövi a televény. Egy ilyen erdő titokzatos erővel vonzza az embert. De aki visszatér belőle, és szabad eget lát a feje felett, fel is lélegzik, hogy nem nyelte el a rengeteg.
Douwe Draaisma
-
Az irodalom végső soron nem más, mint egy lehetséges "közlekedési" (jel)rendszer, csak éppenséggel az emberek közötti közlekedésről, ha tetszik, a lelki, érzelmi, hangulati közlekedésről szól. A "tartalmak" azonban ugyanazok, mint a valóságos közlekedésben, csak itt a versekből, drámákból, novellákból tanuljuk meg, hogy hova, milyen érzelmi, értelmi, hangulati tartományokba "tilos behajtani", hol szabad megfordulni és hol nem, mikor kell várakozni, és mikor kerültünk zsákutcába...