Az irodalom végső soron nem más, mint egy lehetséges "közlekedési" (jel)rendszer, csak éppenséggel az emberek közötti közlekedésről, ha tetszik, a lelki, érzelmi, hangulati közlekedésről szól. A "tartalmak" azonban ugyanazok, mint a valóságos közlekedésben, csak itt a versekből, drámákból, novellákból tanuljuk meg, hogy hova, milyen érzelmi, értelmi, hangulati tartományokba "tilos behajtani", hol szabad megfordulni és hol nem, mikor kell várakozni, és mikor kerültünk zsákutcába...

Kapcsolódó idézetek

1. Az értelem közlekedési eszközei a szavak. Éppúgy ki tudnak siklani, fel tudnak borulni, képesek összeütközni, akár a jármûvek. Érzelmeink, indulataink kormányozzák őket. Azokat kellene megtanítani, hogy az emberközi utak jelzőtábláira figyeljenek. Elekes Ferenc
2. Az irodalom (...) kitágíthatja az ember szemhatárát, megmutathatja a világ, az élet gazdagságát, feltárhatja az érzelmek és a gondolatok hatalmas változatosságát, s ennek révén képes érezni és gondolkozni tanítani, jellemet és személyiséget formálni. Képes kifejleszteni az ember értékérzékét, s itt nemcsak az erkölcsi, hanem az esztétikai értékekről van szó.
3. Az irodalom nem feltétlenül az életerő jele. (...) Olyan furcsa jégzajlás indul az ember agyában, hogy gyakran összekeveri a valóságot a fikcióval, a képzelgésekkel, és rejtett összefüggésekre jön rá. Az irodalom olyan, hogy az ember kitalál valamit, és elkezdi írni. Nem feltétlenül önvallomást. Aztán mégis önvallomás lesz belőle. Bereményi Géza
4. Az irodalom, akár a töb­bi mûvészet, harmónia, sok egyéb lényeges vonása mellett. Ezért logikus és természetes, hogy néha úgy kapcsolja össze az eseménye­ket és fogalmakat, ahogy azok az élet gyakorlatában sohasem kap­csolódnak. Szergej Zaligin
5. Az irodalom nem csak a képzelet játéka. Az irodalmi dimenzió nem felületes aspektusa a világnak, hanem maga a dolgok mélysége. Az irodalom a szellem aktusa, amellyel megragadja a felszínen túli dolgokat. Nicolás Gómez Dávila
6. Az irodalom célja - segíteni az embernek, hogy megértse önmagát, jobban higgyen magában, és kifejlődjék benne az igazságra való törekvés; harcolni kell az emberekben megbúvó aljasság ellen, meg kell találni bennük a jót, felkelteni lelkükben a szégyent, haragot, férfias bátorságot, mindent megtenni azért, hogy az emberek nemesen erősek legyenek, és átszellemítsék életüket a szépség szent fuvallatával. Makszim Gorkij
7. Az irodalom ugyan öncélú és öntörvényû jelenség, mégis valamire való és értelme van, küldetéssel bír, mert szolgálat jellegû hivatást tölt be. Felfedezi az ember számára az embert! Nem használni akar, hanem rádöbbenteni! Megidézni és felismerni a dolgokat, bizonyítani, hogy az alkotás lehetősége azért adatott meg az embernek, hogy önmagát megismerje és az igazságra törekedjen! Esendő voltának és heroikus képességeinek ellentmondásos és iszonyatos kettősségét alázattal vegye tudomásul.
8. Kétféle irodalom létezik; az egyiket mi írjuk, a másik minket ír. Amelyik minket ír, veszélyes. Oda jutunk, ahová nem kívánkozunk. Azt nézzük, amit nem szeretnénk látni. Jeanette Winterson
9. Az irodalom szinte mikroszkópiumon nézeti lelkünkkel, milyen is igazán az emberi élet a maga kis hangulati fodrozódásaival és sóvárgó lüktetésével, szeretetével és gyûlöletével, az emberek közötti lelki távolság szûkítésével és tágításával, vonzódásával és taszításával, kis örömeivel s nagy bánataival, összhangjával és ellentéteivel. De az irodalom a lélek kezébe makroszkópiumot is ad, amelyen át a világot s az életet nagy kategóriák szögéből láttatja és érezteti: mi az emberi lét értelme, mik ennek a létnek erői és értékei, mik az emberi típusok és társadalmi rétegek döntő jegyei, mi az egyesek és az emberi társadalom történeti sorsa? Megérteti és megérezteti az élet feszültségét és ritmusát, az ember nagyságát és kicsinységét, büszke hatalmát és szánalmas korlátait. Kornis Gyula
10. A szerelmes vers megírásához (...) hátrány, ha az ember éppen odáig meg vissza van. Az nem irodalmi téma. Giccs lesz belőle, vagy csak egyszerûen rossz szöveg. Ha viszont kicsit is megbomlik az egyensúly, valami elmúlik, vagy éppen veszélybe kerül, ott rögtön mûködésbe lép az irodalom. Dunajcsik Mátyás