A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság. Amikor a megszerzett boldogság biztonsága elkezdi rongálni a hétköznapokat. Amikor már lusták vagyunk udvarolni, csábítani, kívánatossá tenni magunkat - a mosakodást, a fogmosást, a fésülködést, a kölni használatát és a vonzó ruhát, pizsamát is beleértve. Minek? Hiszen már a miénk. Csakhogy ezzel kondul meg a halálharang egy férfi-női kapcsolat felett. Mert a szívünkbe kellene felírni csupa nagybetûvel: AZ EMBER NEM TULAJDON!

Kapcsolódó idézetek

1. Ami a birtokunkba kerül, valahogy "eltûnik", nagyjából úgy, ahogyan az új autó is eltûnik, miután már fél éve a miénk, és sokszor a szeretteinkre sem fordítunk kellő figyelmet. Nem kegyetlenségből, egyszerûen csak nem értjük, miért kellene tovább küzdeni valamiért, ami már a miénk. Így aztán az udvarlás romantikus hódításának helyét átveszi a figyelmetlen, tapintatlan viselkedés, sőt a birtoklás goromba feltételezése.
2. Ahogy a szerelmes lángoló szerelmétől vezetve, hátra sem nézve, ledobva mindenét meztelenül siet társa karjai közé, az isteni szeretet tüzétől ûzve mi is mint ócska göncöket hagyjuk magunk mögött mindazt, amiért mások verejtékes munkával törik magukat: rang, cím, vagyon, elismerés, méltóság, mert az igazi szabadságra vágyó ember mindent elenged, mi elválaszthatná kedvesétől. Hiúság, kapzsiság, hírvágy mind-mind kolonc, mely a szárnyalásunkat lefogva elvegyít a föld sarával, és életünket halott dolgok múzeumának őrzőjévé teszi. Böjte Csaba
3. A szerelem súlyos csapás, mert a szabad ember rabbá válik miatta. Miként a nyíltól talált madár lehull a vadász lába elé, akképpen a szerelem nyilától talált embernek sincs már ereje, hogy elfusson az imádott lábacskák elől... A szerelem nyomorékká teszen, mert aki beleesett, szerelmesén kívül mit sem lát a világból... A szerelem szomorúság, mert ugyan mikor hull több könny, ugyan mikor sóhajtoznak többet az emberi keblek? Aki szeret, az már nem gondol sem a szép ruhákra, sem a táncra, sem vadászatra, sem a kockára, csak a térdét tulajdon két kezével átölelve epekednék nagy vágyódással, mint aki szívéhez igen közelálló szerettét veszítette el... A szerelem betegség, mert aki benne leledzik, akárha nyavalyába esnék, elhalványul az arca, beesik a szeme, remeg a keze, lesoványodnak az ujjai, és a halálra gondol, avagy tébolyultan, felborzolt hajzattal jár, a holddal beszélget, szívesen írogatja kedvese nevét az homokba, s ha azt a szél elfújja, azt mondja: "Szerencsétlenség"... és máris zokogni kész... Henryk Sienkiewicz
4. Egy férfi nem akarja, hogy a partnerének fontosabb legyen, mint amilyen neki a partnere. (...) Egy férfi nem akarja, hogy valaki testét-lelkét birtokba vegye. Vannak nők, akik birtokolni akarnak, érti? Ez az enyém, hozzám tartozik! És ezt nem tudom elviselni; egyetlen férfi nem képes ezt elviselni! Inkább elmenekül, szabad akar lenni. Azt akarja, hogy a nő legyen az övé, és nem fordítva! Agatha Christie
5. A birtoklásvágy azért kielégíthetetlen, mert képes túlélni a szerelmet magát is. A szerelem ekkor meddővé akarja tenni a szeretett lényt. Az elárvult szerető meggyalázott szenvedése tán nem is abból fakad, hogy már nem szeretik, hanem abból, hogy tudja, a másiknak módjában áll szeretni, még szeretni fog. A tartósság és a birtoklás eszeveszett vágyától kínlódó ember a szeretett lény meddőségét vagy a halálát kívánja. Albert Camus
6. Sose lopj, csalj vagy lódíts. De ha már lopsz, lopj az életembe örömöt. És ha már lódítasz, lódítsd magad mellém az ágyba. És ha már csalsz, a halált verd át, mert egy napig sem bírnám ki nélküled!
7. Az emberek nem tudnak szeretni. Inkább harapnak, mintsem csókolnak. Pofoznak, ahelyett, hogy simogatnának... talán azért, mert tudják, hogy a szerelem könnyen elmúlik. Hirtelen lehetetlenné, mûködésképtelenné válik. Így inkább megelőzik ezt a félelmüket és a vele járó vigasztalást, a keserûséget, a kiábrándulást, amik mindig ott vannak a háttérben.
8. Van valami mélyen ösztönös elem a tökéletlenségeinkben, az ápolatlan, rúzsos fogú, csípőn feszülő lomposságunkban. Valami, amit a szépség mértéktelen látványa sem tesz helyre. Susan Barker
9. Az élet lóhalálában rohan el. Vagy futó árnyékot ûzünk, vagy minket ûz, hajt valami félelem, kísértet. Ám ha baráttal találkozunk, megállunk, s most nagy őrültségnek tartjuk lázas rohanásunkat. Most szünetelésre, birtoklásra vágyódunk s arra a hatalomra, hogy a szívünk mélyéből fölötlött pillanatot tartóssá tehessük. Minden nemes viszonyban a pillanat minden. Ralph Waldo Emerson
10. Helytelenül cselekszünk, ha minden szabad időnket annak szenteljük, hogy mindenkor és naphosszat együtt legyünk szeretőnkkel. Amit buzgóságunkkal nyerünk, azt kapcsolataink tartósságából veszítjük el. Bernard le Bovier de Fontenelle