Ugrás a tartalomra
A szimmetria típusában akkor léptek fel az első változások, amikor az állatok egy része megtelepedett a tenger fenekén, más része viszont aktív helyváltoztató képességre tett szert. A tengerfenéken megtelepedett, gömb alakú szervezetben kialakult egy felülről lefelé húzódó tengely. (...) Az aljzaton rögzült élőlények gömbszimmetriája sugaras szimmetriába ment át, amely napjainkban csaknem az egész növényvilágra jellemző. (...) De mihelyt egy állat képessé vált arra, hogy helyét változtassa, (...) testének felépítése máris megváltozott. Elölről hátrafelé húzódó tengely alakult ki benne. Testén már nemcsak a felső hát- és az alsó hasoldal különült el egymástól, hanem az elülső és hátulsó testvég is.
Kapcsolódó idézetek
-
A kétoldali szimmetriával rendelkező testek arra terveződtek, hogy egyenes vonalban mozogjanak előre. Az okok nyilvánvalóak. Egy aszimmetrikus testtel rendelkező lény körbe-körbe járna, egy aszimmetrikus érzékszervekkel megáldott lény csökönyösen testének csak egyik oldalát figyelné, bár a másik oldalon is történhetnek hasonlóan érdekes dolgok.
Steven Pinker
-
A hûséges ember olyan, mint azok a tengeri állatok, csigák, melyeknek a saját testükön kívül van a súlypontjuk. Rá vannak bízva a körülöttük hullámzó vízre, és a testük már úgy épült fel, hogy ez a súlypont odakint van. Csakhogy ettől nem kevesebbek, csupán bonyolultabb a szerkezetük.
Kőrösi Zoltán
-
Helyhez kötött, gyökereikkel a földbe kapaszkodó szervezetekként a növények nem tudnak elhúzódni vagy elmenekülni, de meg tudják változtatni anyagcseréjüket, hogy a lehető legjobban alkalmazkodjanak a változó körülményekhez. Az érintésre és más fizikai ingerekre adott növényi és állati reakciók erősen különbözőek, de az őket kiváltó jelzések a sejtek szintjén kísértetiesen hasonlóak.
Daniel Chamovitz
-
Az állatok csaknem kivétel nélkül meg tudják választani környezetüket: menedéket keresnek a vihar elől, ennivalót és társat keresnek, vagy az évszakok változását követve kedvezőbb időjárású vidékekre költöznek, a növényeknek azonban tûrniük kell az időjárás jelentette megpróbáltatásokat, és alkalmazkodniuk kell a mindenkori körülményekhez, mert nem kelhetnek útra, hogy kedvezőbb környezetet keressenek. Így aztán bonyolult érzékelő- és szabályozórendszert fejlesztettek ki, és ennek révén növekedésük ütemének változtatásával idomulnak a környezeti viszonyokhoz.
Daniel Chamovitz
-
A növények (...) helyváltoztatásra képtelen, gyökereikkel a talajba kapaszkodva élő szervezetek. A nap felé nyújtózkodnak és meghajolnak a nehézkedési erő hatására, de elszaladni, menekülni nem tudnak. Helyhez kötötten élnek a folyamatosan változó környezetben. Ezenfelül nem abban az idősíkban léteznek és mûködnek, mint az ember és az állatok. Mozgásuk - eltekintve az olyan kirívó kivételektől, mint a mimóza vagy a Vénusz légycsapója - egészen lassú, emberi szemmel alig érzékelhető.
Daniel Chamovitz
-
Maga a föld él, és az időjárás és az élet erodáló erőinek hatására változik. Az út görcsös, lassan lüktető kígyóvá alakul. Felszíne emelkedik és süllyed, széle lassan ide-oda mozog, de iránya alapvetően megmarad a földön. Mintha két párhuzamos világ létezne: a gyors, biológiai és a lassú, geológiai világ. Az utak, amelyeken az élet áramlik, a két világ metszéspontját jelentik.
Marcus Rosenlund
-
A sejtek egyesülnek, megkettőződnek, burjánzanak; tömegük növekedni kezd, a szövetek kifeszülnek, a nedvek áramlásának ritmusa megváltozik - hol felgyorsul, hol lelassul: egy testben, leküzdhetetlenül, megtelepszik egy másik. És senki sincs ott, ebben az egyszerre kettős és különös térben, hogy jelzést adjon róla.
Julia Kristeva
-
Az állati élet mikroszkopikus kicsinységû véglényekből fejlődött ki a világban, végtelenül hosszú idő alatt; vagy esetleg egyetlen apró véglényt helyezett el a Teremtő a földön az idők hajnalán, és ebből indult útnak az emelkedő irányú fejlődés a végső tökéletesség felé, míg el nem jutott az emberhez; akkor aztán a fejlődés üteme megszakadt, csúfosan lehanyatlott, és romba dőlt.
Mark Twain
-
Ahogyan az ökoszisztémában minden faj tökéletesen alkalmazkodik a saját ökológiai élőhelyéhez, az emberi test minden tájéka sajátos szerepet játszik a test egyensúlyának fenntartásában - amit homeosztázisnak nevezünk. A test ökológiája egy nagyobb léptékû kép, és csak akkor van rálátásunk, ha az egyes részektől eltávolodva, messzebbről nézzük, csak ekkor értjük meg az egész részeinek összefüggéseit.
Jonathan Reisman
-
Minthogy a tavakat és a folyórendszereket szárazföldek gátja választja el egymástól, azt gondolhatnánk, hogy az édesvízi élőlények egy-egy vidéken belül nem terjednek el széles körben. És mivel számukra a tenger látszólag még ennél is nehezebben leküzdhető akadályt jelent, azt is hihetnénk, hogy ezek a lények nem jutottak el távoli vidékekre. Valójában épp fordított a helyzet.
Charles Darwin