Ugrás a tartalomra
A színész bizonyos fokig kell, szeresse, de legalább el kell, fogadja a partnerét, ha ez nincs meg, nem lehet együtt játszani.
Kapcsolódó idézetek
-
A színész vegye komolyan pályáját. Legyen szorgalmas s igyekezzék mindig tehetsége szerint játékának legjavát adni.
Dénes György
-
Színészként az ember bizalmi alapon dolgozik. Ha nincs meg a bizalom, jobb, ha nem mondasz igent a filmre.
Juliette Binoche
-
A színházért nem elég forrón rajongani; rajongani kell a színésznek önmagáért is, és hinnie kell magában.
Charlie Chaplin
-
A hibátlan szövegmondás, a felkészültség, a mesterségbeli tudás mind-mind szükséges kellék, de nem sokat ér, ha a színész nem válik eggyé a szerepével.
Reviczky Gábor
-
Kell ehhez a pályához egy alapvető tehetség, de az csak az alap, azon túl kicsit úgy mûködik, mint egy film, amit az ember leforgat, és aztán az utómunkában még úgy nyolcvan százalék rákerül. A színészettel is így van ez: a tehetség nagyjából húsz százalék, és ahhoz jön még a szorgalom, a szerencse, a szocializálódás, hogy ki milyen stílust, minőséget és ízlést szív magába, milyen kollégák között van, milyen rendezőkkel dolgozik együtt, lesznek-e mesterei, olyan kollégái, akikre fel tud nézni, megtanulja-e, mikor kell nemet mondani, mikor kell igent mondani. Ezek a kérdések mind fontosak.
Schell Judit
-
Az kell, hogy a színház érzelmet váltson ki. Ehhez viszont bele kell halni a szerepbe. Mindegyikbe.
Bodrogi Gyula
-
A színész csak azt hitetheti el a közönséggel, amiben ő maga hisz - néha még azt sem.
Hevesi Sándor
-
A szerepszerelmet nem lehet megúszni. Gyakran színészházasságok köttetnek rá, csakhogy a szerep elmúlik, és ezzel a szerelem alapja is. Nézik egymást, és várják a következő páros lehetőséget, hátha valaha még képesek lesznek visszaszeretni egymásba. A szerepszerelmet a színészek mellett élő civil partnerek többnyire megpróbálják elviselni. Úgy tesznek, mintha nem látnának semmit, de ezt más házasságokban is éppen így csinálják.
Sándor Erzsi
-
A színésztől nem lehet elvenni az alapegyéniségét, mert akkor meghal. A színész csak abban a szerepkörben létezhet, amit lényegében önmagában hordoz. És annyit ér, amennyit a saját belső tartalma.
Törőcsik Mari
-
Nem szeretem azt a fajta rendezést, ahol a rendező elmondja, hogy mit akar a színészétől. A színészt nem utasítani, hanem terelni kell a kívánt teljesítmény felé, és itt komoly emberismeretre, fantáziára, pszichológiai érzékre van szükség.
Reviczky Gábor