A színpadon a színész lelkileg "rákészül", például elmond egy monológot és a végén könnyekben tör ki. A filmben ez úgy néz ki, hogy a rendező azt kérdezi: tíz perc elég lesz a síráshoz?

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak olyan színészek, akik abban a percben, hogy kijönnek a jelenetből, el is engednek mindent (...). Én nem tanultam meg ennyire technikából játszani, és szerintem filmen az ritkán mûködik igazán jól. Színpadon simán, mert ott száz méterről néznek, de filmen nem lehet úgy tenni, mintha egy matekképlet lenne az egész, amit csinálsz. Legalábbis én nem tudok úgy tenni, és ennek örülök is.
2. A színházban minden képlékeny, mindig mindent elölről kell kezdeni. Ismerkedsz a szereppel, puhítod, van rá hat heted, és egy rendeződ, aki segít. Bejárhatod az utakat, hibázhatsz, amíg a végén kialakul valamilyen végeredmény - amit a kritika vagy lehúz, vagy még jobban lehúz. Ha egyáltalán írnak róla. A film pedig a pillanat mûvészete. Egyszer kell nagyon igaznak, nagyon jónak, nagyon őszintének lenni.
3. Nagyon is lehetséges, hogy abban a pillanatban őszinte volt. (...) De a férfiak mások, mint a nők. Az érzelmeik ingatagok, ráadásul a színészek tetszés szerint kapcsolják ki-be őket. Gayle Forman
4. Sírj annyit, amennyit sírni akarsz. Felfrissülsz a sírás után, és újra képes leszel nevetni.
5. Néha kötelező sírni.
6. Éppen a színpadon a legőszintébb az ember, mert esszenciálisan hozza ki magából azokat az érzéseket, amelyek egyébként is benne vannak. A színpadon nem színlelsz, hanem minden meg is történik veled az alatt a két és fél, három óra alatt, ameddig az előadás tart. Ha csak úgy teszel, mintha megtörténne, akkor régen rossz... Für Anikó
7. A pasik is rendelkeznek érzelmekkel, ők is szoktak sírni.
8. Azt hittem, a színészet arról szól, hogy ülünk itt a körúton, elegánsan nyilatkozom, aztán megjelenik a fényképem az újságban, és elájulnak tőlem az emberek. Fogalmam sem volt, hogy ebben mennyi gyötrelem, délelőtti próba, szövegtanulás, szorongás és pokoli este van. Gálvölgyi János
9. Ha alaposan dolgozik egy színész, akkor nemcsak a rendezőnek, hanem neki is pontos, átfogó képe van arról a világról, aminek éppen részese a színpadon. Mint ahogy egy focista is áttekinti a teljes pályát.
10. Az embernek a színpadon magához kell térnie, fel kell élednie, és gondjait, bajait a színfalak mögött hagyni. Csak a jót szabad kivinni a közönségnek. Csepregi Éva