Éppen a színpadon a legőszintébb az ember, mert esszenciálisan hozza ki magából azokat az érzéseket, amelyek egyébként is benne vannak. A színpadon nem színlelsz, hanem minden meg is történik veled az alatt a két és fél, három óra alatt, ameddig az előadás tart. Ha csak úgy teszel, mintha megtörténne, akkor régen rossz...

Kapcsolódó idézetek

1. Az embernek a színpadon magához kell térnie, fel kell élednie, és gondjait, bajait a színfalak mögött hagyni. Csak a jót szabad kivinni a közönségnek. Csepregi Éva
2. Az a fontos, hogy az ember a saját dolgával foglalkozzon, és azt csinálja. Ne beszéljen jobbra vagy balra, nem kell kiabálni, hogy ide vagy oda tartozik. A színpadon kell megmutatni, hogy mit tud, mit képvisel és mire képes.
3. Azonnal érződik, hogy jön-e aznap az emberrel a közönség. Amikor nem, az nagyon nehéz, mert ilyen helyzetben könnyen abba a hibába lehet esni, hogy elkezdünk erőlködni, ami viszont csak még inkább eltartja az egésztől a közönséget. Fontos, hogy legyen bennünk egy könnyedebb lelki tartás, nem szabad erőltetni semmit, így végül többnyire átbillen a dolog. Nagyon érdekes, hogy sokszor elég csak három-négy ember, akik képesek magukkal vinni a közönség többi részét, akiknek köszönhetően eluralkodik egy hangulat. Talán pont ez a színház lényege, hogy minden este másik közönséggel találkozik az ember, és hogy miként sikerül hatni rájuk újra és újra. Molnár Piroska
4. A színpad az terápia. Igazán mindenki ott él. Néha olyan, mintha a két fellépés közötti élet lenne a virtuális. Dombóvári István
5. Csak akkor tudod a legjobban átadni a személyiséged a színpadon, ha nem kell azon gondolkoznod, hogy mit csinálj a kezeddel, mert annyira be van gyakorolva, hogy az megy magától. Ilyenkor sokkal jobban lehet összpontosítani a közönségre. Badár Tamás
6. Ha csak azt nézzük, hogy ki milyen jól fo­rog, táncol a színpadon, az kevés. A történet nem erről szól, hanem a gondolatról, az érzelemről, az emberről, a hitelességről, az igaz­ságról. Az életről szól. Ha ez "átjön" a színpadról, az az ünnep. Markó Iván
7. Az ember jól-rosszul mégiscsak végigjátssza a maga vállalta szerepeket mind sorjában. Csakhogy nem, mint a színpadi, csinált történetekben, egy fő személy szándéka után igazodik a többieké; a valóságban mindenki külön fő személy önmagának, és senki sem vállal mellékes szerepet; magáért magának játszik. Kaffka Margit
8. A színház feladata csak az lehet, hogy aki két és fél órára beül a nézőtérre, azzal képes legyen elfeledtetni, hogy mi történik az épületen kívül. Vígjáték, dráma vagy kabaré - teljesen mindegy. A lényeg, hogy szórakozzon a nép. Agárdy Gábor
9. A színpadon nem lehet hazudni. Ha nem érzed azt az érzést, amiről énekelsz, akkor annyi. Azt észreveszik. Janicsák Veca
10. A színház (...) a kölcsönös megtévesztésen alapszik. Az előadó úgy tesz, mintha nem saját maga, hanem másvalaki volna, a közönség meg önként aláveti magát a megtévesztésnek. Ebben a pimasz játékban mindkét fél megalázza magát, mert hagyja, hogy palira vegyék. A színész roppant sebezhető, mert hátha nem sikerül a dolog, és hiába bízik abban, hogy a közönség elismeréssel adózik ügyes hazugságának. A nézőtéren ülők érzései - mármint az, hogy ne érezzék magukat átvert hülyéknek - viszont attól függnek, elég tehetséges-e a színész. Ha a színész kellő ravaszsággal hajtja végre a dolgot, akkor mindenki nyer. Cserébe a néző körülbelül egyórányi kollektív - és ártalmatlan - varázslatot kap. Michael J. Fox