A színpadon, az emelvényen többnyire azt látjuk, amit éppen láttatni akarnak velünk. Amire erővel igyekeznek felhívni a figyelmünket. Aki nem oda fókuszál, ahová a többiek, nem a komponált látványt fogadja be, hanem a széleken kóválygó, gomolygó füstöt követi, az véletlen pillanatok tanúja lehet. Márpedig a legnagyobb rendező, a legfőbb mágus mégiscsak a véletlen.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindenkiben ott van a mûvész, aki megértésre vágyik. Aki értő közönségre vágyik. Nem az értetlenkedőket kell meggyőzni: meg kell találni azokat, akik megértenek minket, mert számukra éppen mi lehetünk a legnagyobb ajándék! Vámos Robi
2. Azonnal érződik, hogy jön-e aznap az emberrel a közönség. Amikor nem, az nagyon nehéz, mert ilyen helyzetben könnyen abba a hibába lehet esni, hogy elkezdünk erőlködni, ami viszont csak még inkább eltartja az egésztől a közönséget. Fontos, hogy legyen bennünk egy könnyedebb lelki tartás, nem szabad erőltetni semmit, így végül többnyire átbillen a dolog. Nagyon érdekes, hogy sokszor elég csak három-négy ember, akik képesek magukkal vinni a közönség többi részét, akiknek köszönhetően eluralkodik egy hangulat. Talán pont ez a színház lényege, hogy minden este másik közönséggel találkozik az ember, és hogy miként sikerül hatni rájuk újra és újra. Molnár Piroska
3. A mûvészt, az előadót leginkább az a tudat tartja lázban, hogy valami fontosat, jelentékenyet, a hétköznapok élményeitől, gondolataitól és érzelmeitől mélységesen eltérőt kell közölnie az emberekkel, akik az ő meghallgatására gyûltek össze. Heinrich Neuhaus
4. Egy előadás akkor lesz igazán jó, ha a benne részt vevők ugyanarra tartanak, és ebben benne kell legyen az ügyelő, a világosító, a díszletes és az öltöztető is. Ha csak egyikük is másképp gondolja, már bukhat és borulhat minden. Amikor azonban ez egyben összeáll, az felemelő tud lenni. Auksz Éva
5. A mûvészet arra való, hogy meglepje a közönséget.
6. Talán a mûvésznek kicsit magasabban kell mûködnie önmagánál ha tényleg szeretne egy darabot közvetíteni az égből. Lana Del Rey
7. Sok ilyen mûsort láthattak már. Gondolatolvasókat, mágusokat, bûvészeket. Megdöbbennének, ha tudnák, hogy olykor, nem túl gyakran, de olykor, a valóságot látják. Olcsó trükknek álcázva, nagy gonddal a mutatványok közé rejtve. Mégis kirakatba téve. Mert ha nem lepleznénk a mágiát, az emberek nyilván halálra rémülnének.
8. Mindenki máshoz ért, más talentumot kapott. És ezzel tudunk mi is alkotni. Teremteni. Újat adni a világhoz. De ehhez kell az a valami, amiről nem is tudjuk, hol van bennünk. Hol van a szépségek meglátásának, a lelket erősítő gondolatok megfogalmazásának, vagy egy szép dallam megkomponálásának képessége? Nem tudjuk. Valahol bennünk. És ez a helyszín a legfontosabb. A többi már csak díszlet. Csitáry-Hock Tamás
9. A jó mûvész ijesztgeti közönségét. Szörnyûségekről számol be: jobb, ha tőle halljuk először, ha tőle tudjuk meg, mi vár ránk. Nádasdy Ádám
10. A színház (...) a kölcsönös megtévesztésen alapszik. Az előadó úgy tesz, mintha nem saját maga, hanem másvalaki volna, a közönség meg önként aláveti magát a megtévesztésnek. Ebben a pimasz játékban mindkét fél megalázza magát, mert hagyja, hogy palira vegyék. A színész roppant sebezhető, mert hátha nem sikerül a dolog, és hiába bízik abban, hogy a közönség elismeréssel adózik ügyes hazugságának. A nézőtéren ülők érzései - mármint az, hogy ne érezzék magukat átvert hülyéknek - viszont attól függnek, elég tehetséges-e a színész. Ha a színész kellő ravaszsággal hajtja végre a dolgot, akkor mindenki nyer. Cserébe a néző körülbelül egyórányi kollektív - és ártalmatlan - varázslatot kap. Michael J. Fox