A szokás illúzió, a szabadság tény, valóság. Az életem egy regény, aminek én vagyok a szerzője is, főhőse is. Az, hogy mit tesz a hős a következő fejezetben, teljesen tőlem függ, az én felelősségem.

Kapcsolódó idézetek

1. A regény valójában az író álma. Többnyire a valóságból indul ki, az író azonban nem irányít, hanem képzeletének kényszerítő parancsát követi. Alex Miller
2. A szabadság megszeretett szokás. A függetlenség: önként vállalt függés. Én elszállok, mert visszatérhetek, és visszatérek, mert elszállhatok. Nógrádi Gábor
3. Életmódunkra szokásainknak nagyobb hatalmuk van életelveinknél, mert a szokás eleven életelv, amely hússá-vérré vált. Életelveinket megjavítani, az semmi: annyi, mint könyv címét megváltoztatni. Szokásainkat megváltoztatni, az minden, mert ezzel az élet velejére hatunk. Az élet csak szokások szövedéke. Henri-Frédéric Amiel
4. Az élet olyan, akár egy történet. Kell, hogy legyen íve - kell, hogy legyenek célok, kihívások és egy méltó hős. Steve Biddulph
5. Nem tehetek arról, hogy megszülettem, és nem tehetek arról, hogy meghalok. Ami a kettő között van, arról tehetek. Ez az én szabadságom, ha úgy tetszik, öröklétem. Csukás István
6. Minden írásról azt gondolom, hogy amit én leírtam, az a fele. A másik felét az olvasó teszi hozzá, mellérakja a saját élményeit, gondolatait, ilyen alapon ahányan elolvasnak egy könyvet, az annyiféle könyvvé válik. Vámos Miklós
7. Életünk magától íródó könyv, amelyben mi regényhősök vagyunk, és nem mindig értjük, mit akar valójában a szerző.
8. A szabadságot az adja meg, amikor felismerem, hogy lehetőségeim vannak. Mondjuk hazudni magamnak, vagy nem. Felismerem, hogy semmi sincs rám kényszerítve. Én döntök. Ez a szabadság. Csernus Imre
9. A hősiesség az elmében kezdődik, a képzeletben, azzal, hogy elhiszem, én is lehetek hős. Aztán minden nap adott a lehetőség, hogy elgondolkodjak, mit tehetek azért, hogy ma valaki különlegesnek érezze magát, egy bók, egy kézfogás, bármi lehet bármilyen élethelyzetben, bárkivel a kollégáktól kezdve mindazokig, akikkel az utcán találkozom. Philip Zimbardo
10. A regények olyanok, mint a kísérletek. A szerző belehelyez egy kitalált szereplőt egy feltételezett szituációba, de az egész egy egyébiránt valóságos világban játszódik, ahol a közönséges tények és törvények hatályosak, és megengedi az olvasónak, hogy megvizsgálja a következményeket. Steven Pinker