Ugrás a tartalomra
A szüléshez mindannyiunknak személyes köze van a saját születésünk által. Tudatos emlékünk nincs ugyan róla, mint ahogy a csecsemőkorunkról is alig, de a testünkben hordozzuk a nyomait, hat az életünkre, átsugárzik a szüleinkhez és a gyermekeinkhez való viszonyunkra, és ezen keresztül a család, sőt az egész társadalom érintett. Az, ahogy a nőkkel, a babákkal és a gyerekekkel bánunk, befolyásolja a jövőt, a történelmet; a kellő tisztelet, empátia és gyöngédség hiánya tragédiákhoz vezethet személyes és országos szinten egyaránt.
Kapcsolódó idézetek
-
Amikor egy nő terhes, már alig várja, hogy újból birtokba vehesse saját testét. Mégis, szülés után az ember rájön, hogy lényének jelentős része függetlenedett tőle, kívülre került, s most már ki van téve mindenféle veszélynek - egyebek mellett annak, hogy bármely pillanatban eltûnhet a szemünk elől. Ezért aztán életünk hátralevő részében azon fáradozunk, miképpen tarthatnánk őt mindig magunk mellett, hogy vigyázhassunk rá. Ez a legkülönösebb dolog az anyaságban: amíg az embernek nincs gyereke, nem is tudja, hogy ez mekkora hiány.
Jodi Lynn Picoult
-
A gyerekvállalás egy olyan élethelyzet-változást hoz, amire nem lehet felkészülni, akkor sem, hogyha azt gondolod, hogy "én már olyan régóta készülök", hiszen annyira megmozgatja az egyéniséget, a személyiséget és a párkapcsolatot is, illetve az egész családi rendszert átalakítja, hogy erre igazán felkészülni nem lehet. Arra lehet felkészülni, hogy majd viseljük azt, ami jön, meg kezeljük azt, ami jön.
-
A szülés (...) nem csupán gyermeket eredményez. Általa egy anya is megszületik. (...) Valakinek az édesanyja, gondolod róla. És valahol létezik egy gyermek, aki anyává tette ezt a nőt, és akinek a kedvéért megváltoztatta a külsejét, hogy jobban eljátszhassa a szerepet.
-
A gyermekvállalás annyira személyes, csak az egyes emberhez, legbelső érzelmeihez és élethelyzetéhez kötődő ügy, hogy ebbe kívülről senkinek sem lehet semmiféle beleszólása. (...) Ha vállalunk gyereket, magunk és az ő boldogságáért tegyük, ne pedig valamiféle rokoni elvárásra vagy a népesedési statisztikák hatására!
Dorosz Dávid
-
Amíg fiatal az ember, lányom, magában álló dolognak lát mindent, akármi történik. Tudom én ezt, emlékszem. Neked gyereked lesz, lányom, s ezt te magában látod, mindentől külön. Fájni fog a szülés, de az a fájás is valami magányos, különálló dolog lesz, s ez a sátor is magányosan áll a világban. (...) Elkövetkezik a változás ideje, s amikor ez az idő eljön, akkor a halál csak egy darabja minden halálnak, a terhesség csak egy darabja minden terhességnek, s a terhesség és a halál két darabja ugyanannak a dolognak. Akkor aztán a dolgok nem magányosak többé.
John Steinbeck
-
Azt mondják, a babával együtt anya is születik. Valóban így van. Ez pontosan azt jelenti, hogy eleinte az anya is olyan, mint egy kisbaba, sok dolgot nem tud még, fel kell nőnie a feladathoz, és ez így normális. Egy féléves kapcsolatban, amikor még alig ismerem a másikat, aki ráadásul nem is tud beszélni, honnan tudnám pontosan, hogy mi baja, amikor sír? Együtt növekszünk és érünk a babával. És fokozatosan tudatosodik csak bennünk, hogy anyák vagyunk.
Sterczer Hilda
-
Minden szülőanyán ott a magány, az elhagyatottság, a magára utaltság lenyomata. A férfinak annyira semmi dolga a pillanatoknak ebben a leglényegesebbikében, mintha a fogantatásnál se lett volna ott, mintha az egész az égből hullott volna alá. A nő maga hozza a világra utódját, maga húzódik vissza vele a lét hátterébe, ahol csend van, ahova félelem nélkül odateheti a bölcsőt. Õ táplálja és neveli szótlan alázattal.
Borisz Leonyidovics Paszternak
-
Vizsgázhatok helyetted, kivihetem a szemetet helyetted, de nem halhatok meg helyetted. A halál pillanatában mindannyian egyedül maradunk, és mégis, talán mégsem. A szülő anya is magára marad a végső pillanatban, neki kell megszülnie picijét, amit elkezdett, nem fejezheti be más. Mégis, sokan mondták nekem, hogy a fájdalom elbírhatóvá válik, amikor hirtelen rádöbben a vajúdó nő, hogy évezredek óta, most, és a jövőben is millió és millió nő szült, szül és szülni fog, és hát nincs is egyedül, mert részt vesz ebben az örökké tartó folyamatban: az élet szül. A haldoklás nagyon hasonlít a vajúdásra. Szerintem mindenki abban reménykedik, hogy ne kelljen egyedül éreznie magát a halál küszöbén, hogy valami vagy valaki belesegíti abba az örökké tartó folyamatba, ami a halál: az élet meghal.
Feldmár András
-
Minden gyerek a maga sajátos küldetésével születik a világra, némelyik, hogy beragyogja napjainkat, némelyik, hogy próbára tegye türelmünket, némelyik, hogy célt adjon életünknek, és némelyik, hogy gondoskodjék rólunk. Így van: mikor világra jönnek, a gyermekek mindent megváltoztatnak, különösen, ha senki sem hívta őket.
-
Míg élettársunkat és barátainkat magunk választjuk meg, gyerekeinkkel ez nem így van. Születésük előtt fogalmunk sincs, hogy milyenek lesznek. Remélhetjük, hogy két szülőjük legjobb tulajdonságait egyesítik majd, és félhetünk attól, hogy a legrosszabbakat; de persze a legvalószínûbb, hogy a génkeveredés és később a környezet véletlenszerû hatásai miatt teljesen egyedi kombinációt kapunk, aki senki mással nem azonos. Még legalapvetőbb vonásaira sincs közvetlen befolyásunk, ami tragikusan bebizonyosodik például a testi vagy szellemi hibával születetteknél. Ezeket a zsákbamacskaként kapott apróságokat mégis szereti mindenki, aki gondot visel rájuk.
Alison Gopnik