A gyerekvállalás egy olyan élethelyzet-változást hoz, amire nem lehet felkészülni, akkor sem, hogyha azt gondolod, hogy "én már olyan régóta készülök", hiszen annyira megmozgatja az egyéniséget, a személyiséget és a párkapcsolatot is, illetve az egész családi rendszert átalakítja, hogy erre igazán felkészülni nem lehet. Arra lehet felkészülni, hogy majd viseljük azt, ami jön, meg kezeljük azt, ami jön.

Kapcsolódó idézetek

1. A gyermekvállalás annyira személyes, csak az egyes emberhez, legbelső érzelmeihez és élethelyzetéhez kötődő ügy, hogy ebbe kívülről senkinek sem lehet semmiféle beleszólása. (...) Ha vállalunk gyereket, magunk és az ő boldogságáért tegyük, ne pedig valamiféle rokoni elvárásra vagy a népesedési statisztikák hatására! Dorosz Dávid
2. Ha nem lenne gyerekem, több pénzem és szabadidőm lenne. Kipihentebb, egészségesebb, sikeresebb és világlátottabb lennék. Boldog lennék. Nem ugyanúgy, mint most. Máshogy, de ugyanannyira. Hogy akkor miért csinálom? Mert vállaltam. Hé, ezért hívják gyerekvállalásnak! Vállalni nem a könnyebbik utat szoktuk, hanem az áldozatot.
3. A gyermekvállalás mindig hatalmas kockázat. Talán egészséges gyermek születik, akinek később szívbetegsége lesz, vagy cukorbetegsége, vagy valami kábítószer-függősége. Talán összetörik a szívét, vagy elvetél, vagy háborúban veszíti el a férjét. Ha csakis olyan gyermekeink születhetnének, akiknek soha semmi nehézsége nem lesz az életben, akkor bizony soha nem születnének gyermekek. Jodi Lynn Picoult
4. A gyereket az embernek tevékenyen kell akarniuk, sőt, vágyniuk kell rá. A gyerekvállalás nem az ambivalens érzelmûeknek vagy szenvteleneknek való. Hanya Yanagihara
5. Senki se tud felkészíteni arra, mi történik, ha gyereked születik. Amikor a karodban tartod a babát, és tudod, mostantól ez a kötelességed. Senki se tud felkészíteni a szeretetre és a félelemre. Senki sem tud felkészíteni a szeretetre, amit a szeretteid éreznek iránta. És semmi sem tud felkészíteni a gyermektelen barátok közönyére.
6. Ha feltételezzük, hogy az emberek nagy része úgy vállal gyereket, hogy a szíve teli van szeretettel és jóindulattal, akkor hinnünk kell, hogy a legjobbat akarják az utódaiknak. Aztán vagy sikerül, vagy nem. Szülőnek lenni sokkal bonyolultabb és nehezebb, mint azt az út elején gondoljuk.
7. A szüléshez mindannyiunknak személyes köze van a saját születésünk által. Tudatos emlékünk nincs ugyan róla, mint ahogy a csecsemőkorunkról is alig, de a testünkben hordozzuk a nyomait, hat az életünkre, átsugárzik a szüleinkhez és a gyermekeinkhez való viszonyunkra, és ezen keresztül a család, sőt az egész társadalom érintett. Az, ahogy a nőkkel, a babákkal és a gyerekekkel bánunk, befolyásolja a jövőt, a történelmet; a kellő tisztelet, empátia és gyöngédség hiánya tragédiákhoz vezethet személyes és országos szinten egyaránt. Szabó T. Anna
8. Amikor egy nő terhes, már alig várja, hogy újból birtokba vehesse saját testét. Mégis, szülés után az ember rájön, hogy lényének jelentős része függetlenedett tőle, kívülre került, s most már ki van téve mindenféle veszélynek - egyebek mellett annak, hogy bármely pillanatban eltûnhet a szemünk elől. Ezért aztán életünk hátralevő részében azon fáradozunk, miképpen tarthatnánk őt mindig magunk mellett, hogy vigyázhassunk rá. Ez a legkülönösebb dolog az anyaságban: amíg az embernek nincs gyereke, nem is tudja, hogy ez mekkora hiány. Jodi Lynn Picoult
9. Ha sokáig együtt élünk valakivel, és gyerekeink is születnek, az élet olyan lesz, mint a fára mászás. Fel és le, fel és le, az ember próbál megbirkózni mindennel, ügyes akar lenni, mászik és mászik, alig látja a másikat útközben. Ezt talán nem is értik a fiatalok, de minden megváltozik, amikor az embernek gyereke születik. Néha olyan érzés, mintha a házastársunkkal már nem is találkoznánk. Elsősorban szülők vagyunk és csapattagok, másodsorban házasok. Fredrik Backman
10. Nagyon sok mindent másképp csináltam volna, ha meglett volna rá a lehetőségem. Sokan azt mondanák, hiba volt fiatalon szülni, senkinek nem áll szándékában tizenhét évesen teherbe esni, de szerintem nem ez a lényeg. A lányom születése valóban megváltoztatta az életemet, de egy percig se bántam meg. Úgy éreztem, kiváltság, hogy gondoskodhatok róla, és nem ritkán vele együtt nőttem fel. Sőt, lehet, ő gyorsabban felnőtt, mint én. Õ olyan okos, annyira érett, hogy néha egyenesen zavarba jövök, de legtöbbször inspirál engem.