Ugrás a tartalomra
A társadalom hihetetlen mennyiségû pénzt, energiát képes ölni erőmûvekbe, gátakba, fegyverekbe, de valamiért nem hajlandó az oktatásra, a nevelésre, a gyermekek kultúrájának felépítésére a szükséges rávalót biztosítani. Valószínûleg azért, mert ezek hosszú távú beruházások. Egy értelmes gyermekkort nyújtó drága iskolarendszer csak 20-30 év múlva szolgálná meg az árát az emberszerû, kiegyensúlyozott, kulturált felnőttekben. Ilyen hosszú távú, nem különösebben látványos célokat a politikusok nem szeretnek zászlójukra tûzni.
Kapcsolódó idézetek
-
A háború és a háborús készültség súlyos árát egy nép nem csak a szörnyen magas háborús költségekkel, kereskedelmi pangással, a hadsereg állandó fenntartásával fizeti meg, bármilyen magasak is e költségek - hiszen tudjuk, hogy nyolc európai állam évente két-három milliárdot fordít hadi célokra -, hanem azzal is, hogy lehető legdolgosabb, legderekabb polgárait hosszú évek során nagy számban vonja el hivatásuktól és munkájuktól katonáskodás céljára.
Friedrich Nietzsche
-
Tudjuk, hogy az emberek jólétre vágynak, arra, hogy a jelenben legyen meg mindenük. Nehezen fogadjuk el, hogy tartalékolnunk kell a jövőre, hogy nagy szükség van hosszú távú fejlesztésekre, a politika pedig ezt igyekszik kiszolgálni. Ma még nincs közös kényszerítőerő, de hiszem, hogy lesz, meg fogjuk érteni, hogy a jelenlegi viselkedésünk végzetes lehet.
Kemenesi Gábor
-
Még a gazdag, szabad és fejlett oktatási rendszerrel rendelkező országokban is, ahol pedig a lehetőségek adottak, az emberek jobbára éretlen dolgokat tartanak fontosnak. Kevesen próbálnak valami abszolút dolgot keresni; a legjobb befektetésnek általában az számít, ha valaki hatéves korától húsz évet tölt el különféle iskolákban és egyetemeken. Sajnos azonban ez nem garantálja a boldogságot, és a síron túl még csak az sem segít, ha a rákövetkező harminc-negyven évben több pénzt keresünk. Csupán a legértelmesebb emberek elenyésző hányada talál rá a legerősebb és egyedüli tartós beteljesedésre, ami már kezdet nélküli idők óta jelen van minden lényben: a tudat megtapasztalására. Ha tudatosan használjuk ezeket a feltételeket, hogy olyan értékekre leljünk, melyek értelmet adnak az öregség, a betegség, a halál és az újraszületés során, akkor életünk értékessé válik.
Ole Nydahl
-
Mi a célja ennek a technológiai fejlődésnek? Mit gondolunk, milyen magasabb célt szolgál? Bizonyára nem célja a családjaink integritása vagy boldogsága, amelyet az oktatási rendszernek, a televíziónak és a fogyasztói gazdaságnak rendeltünk alá. És nem lehet a közösségünk integritása vagy egészsége, amelyet még kevésbé becsülünk meg, mint a családunkat. Sem a hazaszeretet, hiszen sokkal jobban aggódunk a zászló, mint a föld meggyalázása miatt.
Wendell Berry
-
Kultúránk jelenleg olyan irányba halad, ahol a jelen vágyai fontosabbak a jövő szükségleteinél, és szemrebbenés nélkül hagyjuk a következő generációra mindazt a szemetet, adósságot és klímaválságot, amit ma okozunk. Ez a rövid távú szemlélet leértékeli mindazt, ami nem pénzben mérhető - például a gyermekekről és idős hozzátartozókról való gondoskodást -, miközben a hatalmat és a vagyont egy szûk elit kezében összpontosítja. Ha nem teszünk semmit ez ellen, hallgatólagosan támogatjuk ezt a rendszert.
Rob Hopkins
-
Társadalmunk nem túl sikeres a fontossági sorrendek meghatározásában. Úgy vélem, az emberek nem kapnak meg egy bizonyosfajta általános tudást. Mindenkinek széles körû technikai és tudományos háttérrel kellene rendelkeznie. Meg némi vezetői ismerettel és egy kis vállalati gazdaságtannal. Tanulnunk kellene arról, hogyan is lehet mûködtetni egy szervezetet, megszervezni valamit, és pénzt gyûjteni egy projektre. Szerintem a legtöbben nem részesülnek ilyen oktatásban, és ez nagy probléma. A mérnököket általában csak egy nagyon szûk területre képezik ki. Ha valaki képes átlátni ezeket a tudományokat, másképpen kezd gondolkodni, és sokkal képtelenebb dolgokról álmodozhat, illetve azt is elképzelheti, hogyan lehetne mûködőképessé tenni azokat. Szerintem mindez tényleg nagyon fontos lenne az egész világ szempontjából. Így lehet előrejutni.
Larry Page
-
A gyereket be kell vezetni ebbe a mai világba, igen, fel kell készíteni, hogy tájékozódni és élni tudjon benne, hogy érdekeit felismerje és érvényesíteni tudja. De súlyos - a társadalom jövőbeli lehetőségeit is romboló - tévedésnek tartom azt a közkeletû felfogást, hogy a tanításnak, a tanulásnak - az iskolázásnak - a gyereket a társadalom (vagy kisebb közösségei) politikai, gazdasági vagy egyéb elvárásaihoz kell idomítania, szabnia, megfaragnia.
Vekerdy Tamás
-
Ha egy ország nagy bajban van, akkor az oktatást stratégiai kérdéssé kell tenni, abba invesztálni kell, nem kivonni onnan pénzeket, mert hosszabb távon a piacképes tudás tudja kiemelni az országot a bajból.
-
A "felnőttek" általában lehetetlenül gazdálkodnak az idővel. Örökös várakozásban élnek, múlt és jövő szakadékában. Egyre várnak valamit (hol ezt, hol azt), mígnem elérkezik haláluk órája. Nem így a gyerekek. Õk egy szabad órába, egy délutánba, egyetlen percükbe is életük egészét ömlesztik bele, ahogy csak a nagyon gazdagok tudnak és mernek költekezni. (...) Míg a gyermekkort kinőjük, e lelki gyermekséget halálig megőrizhetjük.
Pilinszky János
-
Nem biztos, hogy a fényes jövő érdekében éppen egy óriási, csillogó, nagy gyárat kell építeni, lehet, hogy a szûk keresztmetszetet az általános iskolai tanárok fizetése jelenti. Mert ha az kicsi, akkor kevés fényes elme megy el tanárnak, a gyerekek hülyék maradnak, mind politikusnak megy majd, és kész a katasztrófa. Ha viszont jól fizetett, okos emberek tanítanak, akkor befogadó, érdeklődő, a tudást önként kereső és értékelő gyerekek fejezik be az iskolát, és már el is kezdődött a fényes jövő.
Csányi Vilmos