Ugrás a tartalomra
A társadalom sohasem halad. Amit nyer a réven, elveszti a vámon. (...) A társadalom új ügyességekre tesz szert, de elveszt ősi ösztönöket. (...) A civilizált ember kocsit épített, de elvesztette lába használatát. Tud mankón járni, de ugyanannyit vesztett izomerejéből. Van finom genfi órája, de már nem tudja megmondani az órát a nap állásából. Van neki greenwich-i hajózsebkönyve, s biztos benne, hogy az, ha kell, megadja neki a fölvilágosítást, de az utcán járván nem ismeri meg a csillagokat. A nap pályaváltozásait sem figyeli meg; a napéjegyent alig ismeri, s az év egész világító naptárának nem felel meg elméjében semmilyen óralap. Jegyzőkönyvecskéje elrontja emlékezőtehetségét; a könyvtárak túlterhelik természetes eszét; a biztosítótársaságok szaporítják a baleseteket; s kérdés, vajon a gépek nem akadályoznak-e inkább, semminthogy előmozdítanának; vajon a finomulás által nem vesztettünk-e sok energiát?
Kapcsolódó idézetek
-
Az úgynevezett haladásnak minden vívmánya bizonyos veszteségekkel jár együtt: például a társadalom gazdagodik egy találmánnyal, de ugyanakkor elvész egy olyan tulajdonság, mely mindannyiunkkal vele született. A mûvelt embernek hintaja van, de már alig tudja használni a lábait. Remek genfi órája van, de csillagászati naptárt szerez be, mivel bízik abban, hogy a könyvben minden tudnivalót megtalál, egyetlen egy csillagot sem ismer fel az égbolton s nem veszi észre sem a tavaszi, sem az őszi napéjegyenlőséget. Az értelmes ember minden henye dolgot elvet magától s mindig visszatér végül is ahhoz, ami neki a legszükségesebb.
Ralph Waldo Emerson
-
Szabad és csodálatos lehetne az élet útja, de az utat eltévesztettük. Kapzsiság mérgezi az ember lelkét - gyûlöletbe rekeszti a világot - nyomorúságba és vérontásba masíroztat bennünket. Robogunk, repülünk, mégis kalodába zárjuk magunkat. A gépek, a bőség korszakában még mindig szûkölködünk. A tudás cinizmussá vált, értelmünk rideg, szívtelen. Túl sokat gondolkozunk, és túl keveset érzünk. A gépesítés mellé emberség kellene. A bölcsesség mellé kedvesség és jóság. Ha ez nincs, könyörtelen lesz az élet és mindennek vége.
-
Amikor az ember sokáig van úton, sokáig hall olyan nyelvet, amelyet nem ért, sokáig használ olyan pénzt, amelynek nem tudja az értékét, sokáig jár olyan utcákon, amelyeken még sose járt, szép lassan rájön, hogy a régi énje, és mindaz, amit megtanult, nem ér semmit az új kihívásokkal szemben.
Paulo Coelho
-
A modern korban egy életen át kell fejlődnünk és alkalmazkodnunk. A társadalmi és technikai haladás olyan tempóban zajlik, hogy az egyszer megszerzett tudás és készségek hamar elavulnak, amire társadalmi szempontból az emberek nincsenek kellően felvértezve.
Rudi Westendorp
-
Az ember ismételten el-elfelejti, hogy ami egykor jó volt, nem marad mindenkorra és örökre jó. Csak rója régi útjait, melyek hajdan jó felé vezették, baktat rendületlenül, noha már rég rossz irányba görbültek bevált ösvényei. Aztán már csak a legnagyobb áldozatok árán, keserves bajlódás közepette tud beletörődni abba, hogy a régi jó talán már megavult, s immár nem is jó. És így van ezzel kicsiben és nagyban egyaránt.
Carl Gustav Jung
-
Városlakóként, reggel héttől este hatig robotolva minden nap ugyanolyan hosszúnak tûnik. A mesterséges fény, az ébresztőórák és az üzletek zárási ideje egységesítették az évszakok megélését. A modern világ motorját nem csak a pénz, a fosszilis energia és a becsvágy hajtja, hanem az idő is, mégpedig a greenwichi középidő.
Mark Boyle
-
A modern élet elhasználja az embert; minél mûveltebb az emberiség, annál filigránabb; minél élesebb az esze, annál vaksibb a szeme; minél több gépet dolgoztat, annál több a kéztelen ember; minél több vonat szaladgál, annál több lábatlan ember biceg; minél többet élvez, annál kevesebbet él; minél nagyobb a mûvészete, annál többen szorulnak ki a természet áldásaiból ; vakok, bénák, siketnémák, kéztelen, lábtalan embertőkék éktelenítik el a kultúra emporiumának látóhatárát.
Prohászka Ottokár
-
Az ember mindig időt veszít, ha túl gyorsan akar haladni.
Pierre Boulle
-
A fejlődést talán megállapíthatják a történetírók; de sohasem érezhetik át azok, akik részt vettek a vélt haladásban. A fiatalok már beleszülettek a fejlettebb körülményekbe, az idősebbek néhány hónap vagy esztendő alatt napirendre térnek fölöttük. A haladást senki sem érzi haladásnak, senki se hálás érte, legfeljebb bosszankodik, ha valami okból a nemrég kitalált újítások csütörtököt mondanak. Az emberek nem azzal töltik az idejüket, hogy hálát adjanak az Istennek az automobilokért, hanem csak káromkodnak, ha bedugul a karburátor.
Aldous Huxley
-
Ma a legtöbb civilizált ember városlakó, vagy legalábbis városban végzi a munkáját. Mindennapi életükben szinte csak élettelen, főképpen ember alkotta dolgokkal találkoznak. Elfelejtették azonban, hogyan bánjanak mindazzal, ami él; ahol csak érintkezésbe kerülnek ilyenekkel, hihetetlenül rövidlátó módon kezelik, és megsemmisítenek mindent, amiből életünk táplálkozik. Mivel mindaz, amivel nap mint nap bánnak és amit fontosnak tartanak, emberi alkotás, mindent elkészíthetőnek tartanak.
Konrad Lorenz