A társadalomra a legnagyobb veszélyt a társadalom önmaga jelenti, az, hogy nagyon önzőek vagyunk, csak magunkkal foglalkozunk, hogy mi a helyzet velünk. Boldogabb világban élnénk, ha az emberek segítőkészebbek, empatikusabbak lennének. Azt gondolom, hogy bajban vagyunk, válságban van a világunk. Mindenki ébredjen fel, és legyen önzetlenebb.

Kapcsolódó idézetek

1. Minél nyitottabb egy társadalom, annál inkább megjelennek a másokat gondolkodásuk, származásuk, hajlamaik, politikai vagy vallási nézeteik alapján elítélők, vagy épp fordítva van? Lehet, hogy minél nagyobb a szabadság, annál inkább nem tudunk mit kezdeni vele. Úgy figyeljünk magunkra, hogy közben másokra is odafigyelünk, mialatt talán az sem olyan nagy baj, ha mindezt az önzés áhítatával tesszük.
2. A boldogtalan emberek a leginkább egoisták, antiszociálisak, mert hajlamosak csak magukkal foglalkozni, bezárkózni, búslakodni, sőt ellenségessé válni. A fájdalom miatt túlságosan önmagára koncentrál az ember. Ez azt jelenti, hogy a boldogság megteremtéséből nem csak te húzol hasznot, hanem a családod, és tágabb értelemben a társadalom is, hiszen nem reménykedhetünk abban, hogy a világ egy jobb és boldogabb hely lesz, ha nem törekszünk erre a saját életünkben. Bagdi Bella
3. A világ sötét, a világ önző és kegyetlen, ha csak a legkisebb jót is felfedezik az emberek, rögvest tönkreteszik.
4. Az ember számára nem a társadalom a legfontosabb, hanem az ember maga. Ha az ember rosszul érzi magát, mi értelmét látja a legideálisabb társadalomnak is? Abe Kóbó
5. Önző dolog veszélybe sodorni az életem, mert valójában nem saját magamnak okoznám a legnagyobb kárt, hanem azoknak, akik szeretnek. Kilian Jornet
6. Mi vagyunk önmagunk legnagyobb ellenségei. Nem lenne szabad a saját utunkba állnunk, és nem kellene ennyire mások véleményével törődnünk. Az igazság az, hogy mindenki más is azon aggódik, hogy mások mit gondolnak róluk.
7. A bátor kiállás nem a győzelemre megy ki. Egy olyan világban, ahol a hiány és a szégyen dominál, a félelem az ember természetévé vált, a sebezhetőség felforgató dolognak hat. Kellemetlenül érinti az embereket. Néha egy kicsit veszélyes is. És vitathatatlan: azzal, hogy kimondjuk, amit gondolunk, hatalmas kockázatot vállalunk, azt, hogy esetleg megbánthatnak minket. De (...) semmi sem olyan kellemetlen, veszélyes, vagy bántó, mint az, ha az életemet egy kívülálló szemével nézem, és csak álmodozom arról, hogy milyen is lenne, ha bátran előlépnék, és a többiek tudomására hoznám, hogy én mit szeretnék. Brené Brown
8. Individualista világban élünk. Ugyan az embernek mindent meg kell tennie adottságai kibontakoztatásaiért, de túlhangsúlyozzuk az egyén értékeit, szinte egyedül valónak tartjuk a lehetőségeit, s mintha felednénk az egymásért vállalandó felelősséget. Az individualista ember önző, öntörvényû. A közösségi ember szeret, normakövető. Örök belső vívódásunk, hogy miképpen tudjuk önmagunkat azokhoz az elvekhez, értékekhez, igazságokhoz igazítani, amelyek akkor is érvényesek, ha ezek ránk nézve következményeikben hátrányosak.
9. Mi, emberek, már olyanok vagyunk, hogy mindent magunkkal hasonlítunk össze, és magunkat mindennel; s így aztán a boldogság vagy a boldogtalanság azokban a tárgyakban van, amelyekkel összevetjük magunkat, és nincs veszélyesebb, mint a magányosság. Johann Wolfgang von Goethe
10. Előnye is van annak, ha valaki elvonul a világtól: jobban tud önmagára koncentrálni. Ugyanakkor pont ez a gond is: az ember csak magára figyel. Ha valaki egész nap önmagára gondol, az egyfajta önkényeztetés - vagyis pont olyasmi, amivel a felnőttek a kamaszokat szokták vádolni. Szerintem nagyon fontos beszélgetni egymással, mert az ember csak így ébredhet rá, hogy nincs egyedül, hogy másoknak is vannak hasonló, vagy éppen teljesen más problémái. Borzasztó unalmas lenne egész nap saját magunkon gondolkodni.