A tél nagy hévvel emlékeztet minket arra, hogy léteznek a természet adta ciklusok, amik miatt az életet érdemes élni. Kell a korlátozás, hogy felismerjük az értékét. Szükség van a visszavonulásnak erre a fázisára, hogy egyesítsük az energiákat. Ha a természetet pontosan ebből az aspektusból szemléljük, akkor a tél jelei teljesen egyértelmûek. (...) A tél ennek értelmében felteszi nekünk a kérdést: "Mi a te otthonod? Hova tudsz visszavonulni, hogy új erőket gyûjts?"

Kapcsolódó idézetek

1. A tél olyan évszak, amikor a világtól el lehet vonulni, a szûkös készletekből a legtöbbet lehet kihozni, elképesztően hatékony tetteket lehet végrehajtani, és el lehet tûnni szem elől. (...) A tél nem a halála, hanem az olvasztótégelye az élet ciklusának.
2. Télen a természet visszavonul, megpihen, és erőt gyûjt egy új kezdethez. Ezt mi is megtehetjük, kis barátom. James Norbury
3. A mulandóság a nagy állandó az életben - és ezt megtanulni kemény lecke. A tél profi abban, hogy ezt a mulandóságot felvonultassa előttünk - és nem bársonykesztyûben teszi ezt. Megnyitja az év utolsó felvonását. Õ az, aki folyton-folyvást emlékeztet minket arra, hogy az életben semmi nem örök érvényû.
4. Vajon miért vár az ember mindig másik évszakot? (...) Miért ne lehetne örülni a télnek, amely szemlátomást nem óhajt enyhíteni a szorításán, és amolyan színházi havat szór a járdákra, amikor mindjárt itt a március? A nyár úgyis eljön, és a következő tél is, amikor már egy évvel öregebbek leszünk, és egy évvel közelebb kerülünk ahhoz, amitől úgy félünk.
5. Ha felhagyunk azzal, hogy a nyár után ácsingózzunk, a tél csodás évszak lehet, amelynek során a világ ritka szépséget ölt magára, és még a járdák is csillognak. Ez a reflexió és a felépülés ideje.
6. A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél. És te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet? Wass Albert
7. Kell az árnyék és kell a fény, Hogy meglásd, miért érkeztél, És hogyha úgy érzed, túl hosszú a tél, A nyár majd pótol mindenért.
8. A természet végtelen nagysága megnyugtat: van, ami elillan, akár az évszakok; van, ami fölött nincs hatalmunk, ahogy a fáknak sincs hatalmuk a múló évszakok fölött. Ha ezt tudatosítjuk magunkban, megszabadulunk a pillanatnyi félelmektől és aggodalmaktól.
9. A karácsony úgy érkezik meg minden esztendőben, mint maga a decemberi hónap, havával és téli gondjaival, költészetével. Akár a telet, mintha az ünnepeket is elegendő volna rábíznunk a csillagok járására, hogy a nagy égi mechanizmus engedelmesen, évről évre meghozza számunkra. De ez nem így van. Az ünnep nem csak "ránk köszönt", az ünnepet ki is kell érdemelnünk. Annak, akinek az ünnepet már csak az idő körforgása hozza meg, annak számára lassan kihûl a karácsony melege, kiürül jelentése, míg végül kínos teherré válik. Pilinszky János
10. Magunknak köszönhetjük, ha a természet nálunk még mindig sokkal félelmetesebb erői visszavágnak. A sarkok olvadásával, a tengerek fölmelegedésével, az erdők kipusztulásával - vagy éppen különféle mikroorganizmusokkal. Ha el tudnánk fogadni, hogy voltaképp megérdemeljük a sorsunkat, könnyebb volna számba venni, hogy mik is lesznek a legsürgősebb teendőink, ha majd korlátozásmentesen kiléphetünk az utcára, azaz a szabadba. Vámos Miklós