A tél olyan évszak, amikor a világtól el lehet vonulni, a szûkös készletekből a legtöbbet lehet kihozni, elképesztően hatékony tetteket lehet végrehajtani, és el lehet tûnni szem elől. (...) A tél nem a halála, hanem az olvasztótégelye az élet ciklusának.

Kapcsolódó idézetek

1. A tél nagy hévvel emlékeztet minket arra, hogy léteznek a természet adta ciklusok, amik miatt az életet érdemes élni. Kell a korlátozás, hogy felismerjük az értékét. Szükség van a visszavonulásnak erre a fázisára, hogy egyesítsük az energiákat. Ha a természetet pontosan ebből az aspektusból szemléljük, akkor a tél jelei teljesen egyértelmûek. (...) A tél ennek értelmében felteszi nekünk a kérdést: "Mi a te otthonod? Hova tudsz visszavonulni, hogy új erőket gyûjts?"
2. Ha felhagyunk azzal, hogy a nyár után ácsingózzunk, a tél csodás évszak lehet, amelynek során a világ ritka szépséget ölt magára, és még a járdák is csillognak. Ez a reflexió és a felépülés ideje.
3. A telelés az év hidegben zajló szakasza. Az életnek az a terméketlen intervalluma, amikor elzárva érzed magad a világtól.
4. A mulandóság a nagy állandó az életben - és ezt megtanulni kemény lecke. A tél profi abban, hogy ezt a mulandóságot felvonultassa előttünk - és nem bársonykesztyûben teszi ezt. Megnyitja az év utolsó felvonását. Õ az, aki folyton-folyvást emlékeztet minket arra, hogy az életben semmi nem örök érvényû.
5. Vajon miért vár az ember mindig másik évszakot? (...) Miért ne lehetne örülni a télnek, amely szemlátomást nem óhajt enyhíteni a szorításán, és amolyan színházi havat szór a járdákra, amikor mindjárt itt a március? A nyár úgyis eljön, és a következő tél is, amikor már egy évvel öregebbek leszünk, és egy évvel közelebb kerülünk ahhoz, amitől úgy félünk.
6. A nyár közepi szüntelen világosságban az embernek van ideje, hogy azon gondolkodjon, ami sötét, hideg és rémisztő, azon az évszakon, amit télnek hívunk. És minden rosszon, ami azzal jár. Sjón
7. A szerelem persze nem olvadt el az évszak változásával. Az álmodozás folytatódott, de már a múltból táplálkozott. Nem volt min híznia. És az új évszak is változásokat hozott. Úgy éreztem, a tél a szerelem időszaka, nem a tavasz. Télen a lakható világ annyira összehúzódott: abban a kicsi, zárt világban, amelyben éltünk, képtelen remények teremtek. De a tavasz leleplezte a hely eredeti rajzát: a hosszú barna utakat, a régi, repedezett járdákat a talpunk alatt, a téli viharok alatt letört ágakat, amelyeket el kellett takarítani az udvarokról. A tavasz napvilágra hozta a távolságokat, olyannak mutatta őket, amilyenek voltak.
8. Télen a természet visszavonul, megpihen, és erőt gyûjt egy új kezdethez. Ezt mi is megtehetjük, kis barátom. James Norbury
9. Tavasz lesz, majd nyár. Majdnem elviselhetetlen. De aztán eljön a szempillantásnyi ősz, mielőtt ismét betemet minket a tél. Az élet nem továbbmegy, hanem újrakezdődik, minden újra lehetséges. Bármi megtörténhet, a legjobb, a legszebb, a világ legnagyobb kalandjai. Fredrik Backman
10. Nincs olyan, ami ne szeretné a napot. Meleget és életet ad nekünk; elolvasztja a tél havát és jegét; serkenti a növényeket és a virágokat. Neki köszönhetjük a hosszú nyárestéket, amikor nem száll le a sötétség. Megóv a tél közepén, amikor a sötétség csak pár órára törik meg, a nap pedig hideg és távoli, mint egy holttetem fakó szeme. Neil Gaiman