A Teremtőnek bölcs és egyben könyörületes rendelése, hogy eltakarja az ember szeme elől a jövőt, és megadja az emlékezés gyönyörûségét és a remény varázsát.

Kapcsolódó idézetek

1. Olyan okosan van az embernek az agymûködése megszervezve, hogy a jó dolgokat megtartja - és talán egy kicsit ki is színezi természetesen -, a rossz dolgok meg elhomályosulnak az ember előtt. Talán azért, hogy a jó dolgok befogadására helyet adjon az agyában, mindenesetre ezért hálásnak kell lenni a természetnek. Bálint gazda
2. A képzelet arra való, hogy a meglepetésektől védjen. Szvoren Edina
3. A ter­mészet anyai módon úgy intézte, hogy min­den cselekvés, amit a szükségünk miatt ránk parancsolt, egyúttal gyönyörûséges is legyen, és nemcsak az értelmet adta hozzá ösztön­zőül, hanem a vágyat is: igazságtalanság el­ferdíteni a törvényeit. Michel de Montaigne
4. A jövendő teszi széppé az embert: a sejtett, áhított jövendő, amelyért dolgozni, szenvedni, áldozni kell!
5. Milyen okosan teremtette az Isten az emberi természetet, hogy mindennek előre tudunk örülni, mindent keresztül-kasul be tudunk járni a képzeletünkkel, ahol öröm és boldogság várakozik, a fájdalom és gyötrelem pillanatai pedig teljesen ismeretlenek maradnak előttünk! Zilahy Lajos
6. Isten békességre teremtette az embert, s nem háborúságra, s mindenkinek megadta a maga helyét, hogy éljen, s mit végezzen. Az Úristen tudja, mit csinál. Wass Albert
7. Az emberek úgy vannak teremtve, hogy érdekli őket a rendkívüli, de félnek is tőle s bár szeretik csodálni, a maguk mindennapi életéből minél messzibb akarják távolítani. Makkai Sándor
8. Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. Egyetlen kötelessége, hogy helyesen gondolkodjék. A rend pedig azt kívánja, hogy önmagán, teremtőjén és rendeltetésén kezdje a gondolkodást. Blaise Pascal
9. A gondolkodó ember java és boldogsága, hogy a kifürkészhetőt kifürkéssze, s a kifürkészhetetlent csöndes áhítattal tisztelje. Johann Wolfgang von Goethe
10. A remény a képzelet legbátrabb tette. Edith Eger