A gondolkodó ember java és boldogsága, hogy a kifürkészhetőt kifürkéssze, s a kifürkészhetetlent csöndes áhítattal tisztelje.

Kapcsolódó idézetek

1. A bölcs vagy egyszerûen a gondolkodó, elmélkedő ember éppen azzal tûnik ki, hogy megveti a szenvedést; mindig elégedett, és semmin sem csodálkozik. Anton Pavlovics Csehov
2. A gondolkodó ember szükségét érzi annak, hogy ugyanolyan tisztelettel adózzék minden rajta kívül álló életakaratnak, mint a magáénak. Albert Schweitzer
3. A boldogság az, ha az ember kimondja, amit gondol, és amit kimond, azt cselekszi.
4. A boldogság az élet apró dolgaiban rejlik. Aki nem figyel, annak számára láthatatlan marad. Joyce Brothers
5. Csodálatos, hogy az ember a legkilátástalanabb helyzetben is képes megkapaszkodni egy halvány reménysugárban, s ettől már szinte boldognak érzi magát. Henry Rider Haggard
6. A bölcs ember türelmes és mértéktartó. Nora Roberts
7. A lényeg, hogy az ember természetesen, bölcs megnyugvással élje meg A boldogságot vagy a boldogtalanságot is akár, Érezzen, mint aki néz, Gondolkodjon, mint aki megy, S amikor örökre lehunyja szemét, jusson eszébe, bár meghal a nap, De a napnyugta gyönyörû, és szép az éjszaka is, mely rákövetkezik... Így van, így legyen... Fernando Pessoa
8. Aki tanulmányoz, olvas és gondolkodik, ártatlanul és vidáman gyönyörködhet bármikor és bármilyen helyzetben. Isaac Barrow
9. A gondolkodó a saját cselekedeteivel, kísérleteivel elsősorban felvilágosítást akar kapni valamiről: siker és sikertelenség számára elsősorban válaszok. De a kudarcon érzett bosszankodást vagy megbánást átengedi azoknak az embereknek, akik csak parancsra cselekszenek és akiknek verésre kell számítaniuk, ha a nagyságos úr elégedetlen az eredménnyel. Friedrich Nietzsche
10. Felemelő és szép látvány, ahogy az ember a tulajdon erőfeszítései révén válik ki úgyszólván a semmiből: ahogy eszének világával szétoszlatja a homályt, amit a természet vont köréje, ahogy önmaga fölé emelkedik, ahogy egészen az égi régiókig röpíti a szellem, ahogy óriás léptekkel - miként a nap - bejárja a világegyetem mérhetetlen térségeit, és ami még nagyobb és még nehezebb dolog, visszatér önmagába, tanulmányozni önmagát és természetét, hivatását és kötelességeit. Jean-Jacques Rousseau