A természet akár szelíd, akár idegen, riasztó és félelmetes, abban igazán megrendítő, hogy az embertől, az emberi tevékenységtől független szervezet.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberi természet néha ijesztőbb, mint bármi. Murakami Rjú
2. A természet irtózik az ûrtől: az ember irtózik a csendtől. Pitigrilli
3. A természet nem az ember vagy az állat barátja. Nem az ellenségünk, de nem is a barátunk. A természet egyszerûen közömbös. Éppolyan, mint az a menő, vicces, vonzó, intelligens valaki, akihez szeretnénk közelebb férkőzni, de ő csak magával van elfoglalva.
4. A természetnek mindegy, hogy vannak-e emberek vagy sem. Az emberek szemszögéből viszont sokkal jobban kéne tisztelni a természetet és értékelni saját életüket. Ronil Caine
5. Félünk tőle és becsméreljük azt, ami más, ami nem megszokott. Ilyen az emberi természet.
6. A természet bizonyos értelemben nem természetes, a nyugalom lehet éppenséggel fenyegető is. A természettel kölcsönhatásba kerülni, elfogadva ezt az ellentmondást, sok előkészületet és tapasztalatot igényel. Murakami Haruki
7. A természet emberi beavatkozás nélkül, önmagában is szép, sőt minél kevésbé nyilvánvaló az ember keze nyoma, annál szebbnek tûnik fel. Szalay Miklós
8. Az emberekkel azért nem tudunk bánni, mert túlságosan sokat töprengünk azon, milyen benyomást teszünk rájuk, vagy hogyan kellene reagálnunk erre-arra. A természet viszont mindig rendelkezésre áll, hogy szelíd derengésével, lengedezésével, csobogásával, zsongásával magába fogadjon bennünket.
9. Idegen az ember a természetben. De erre csak akkor gondol, ha olyan helyzetbe kerül, hogy megcsapja a természet nagyszerûségének, szép lelkének varázsa. Ilyenkor rátör az emberre is a hallgatás, fél tagolt szóval megtörni a csöndet, mert még benne lappang réges-rég volt őseinek öntudatlan illeme, igazodása a vadon törvényeihez... Szilvási Lajos
10. Az ember fölött áll a Természet, melynek mûködése örök rejtély előttünk; ifjúságunkban szépnek, szûziesnek, kegyesnek látjuk ezt a rettenetes ismeretlent, elmondjuk "jó anyánk"-nak, segítő szülőnknek; de később megértjük, hogy a Természet talányos szörnyeteg, amelytől legidegenebb a szeretet, a könyörület. A nyomorult ember hiába kiáltja jajait a vak éjszakába: sem ég, sem föld nem válaszol neki... Az őrültség mindig ott leskelődik szellemünk ajtajánál, mint testünk pitvarán a betegség. Oláh Gábor