A természet kézen fogva vezet az enyhe, szinte észrevehetetlen lejtőn, ap­ránként, fokról fokra toszogat egyre lejjebb, hozzászoktat-szelídít nyomorult állapotunkhoz; ezért nem ér rázkódás, amikor kihal belőlünk az ifjúság.

Kapcsolódó idézetek

1. A fiatalságtól az öregségig olyan lassú átmenet vezet, hogy az ember maga észre sem veszi a változást. Ugyanígy, amikor az ősz követi a nyarat, s a tél az őszt, a természet olyan fokozatosan változik, hogy nemigen tudjuk nyomon követni. André Maurois
2. A magunkfajták élete épp arról ismerszik meg, hogy nemigen bolygatja meg az évszakok körforgása; a halál viszont mintha jobban kedvelné azt az időt, amikor elszárad a levél, avar lesz a lombból, és a természet mûvészi tökéllyel rendezi meg az elmúlását. Dimitri Verhulst
3. Az öregedő emberek mindig fiatalságuk korszakát dícsérik. Akkor minden szép volt, jó volt, nem úgy, mint most. (...) A természet így szoktatja lassan az embert, hogy majd ne nagyon fájjon itthagyni ezt a rosszat. Kemény Simon
4. Az élet elcsorog mellettem, nem igyekszem nap mint nap feldolgozni a tanulságait. Ami fontos, belénk épül észrevétlenül. Bodor Ádám
5. A természet végtelen nagysága megnyugtat: van, ami elillan, akár az évszakok; van, ami fölött nincs hatalmunk, ahogy a fáknak sincs hatalmuk a múló évszakok fölött. Ha ezt tudatosítjuk magunkban, megszabadulunk a pillanatnyi félelmektől és aggodalmaktól.
6. Meghalni nem nagy dolog, ha a halált olyan egyszerûnek látjuk, mint amilyen. Az élet egy csomó fizikai és kémiai törvény harmonikus mûködése. A halál az, mikor ezek a törvények megszûnnek mûködni. Az emberek ebbe már igazán belenyugodhatnának. Az öregségbe, (...) már sokkal nehezebb beletörődni. A kopásba, a fakulásba, a töredezésbe, a gyengülésbe, a csúnyulásba, a megrogyásba, az elhomályosodásba, az elnehezedésbe: a megöregedés folyton romló állapotába nehéz megnyugodni. A természet érzi is, hogy figyelmünket el kell vonnia ettől a bénító szomorúságtól s egy bizonyos korban frissen támasztja fel a régi emlékeket, a gyermekkor, az ifjúság s a férfiévek szép napjait. Kemény Simon
7. A test hanyatlása lassanként kúszik előre, ahogy a növekvő inda. Egyik napról a másikra a változások észlelhetetlenek. Alkalmazkodunk hozzájuk. Azután történik valami, amiből megértjük, hogy a dolgok megváltoztak. Atul Gawande
8. Az emberekkel azért nem tudunk bánni, mert túlságosan sokat töprengünk azon, milyen benyomást teszünk rájuk, vagy hogyan kellene reagálnunk erre-arra. A természet viszont mindig rendelkezésre áll, hogy szelíd derengésével, lengedezésével, csobogásával, zsongásával magába fogadjon bennünket.
9. A gonoszsághoz szelíd lejtő vezet, lépésről lépésre, szinte észre se venni. Csak ha visszanézünk, és megpillantjuk a távoli magaslatokat, ahol valamikor éltünk, csak ilyenkor látjuk, mekkora utat tettünk meg. Mark Lawrence
10. A természet nem kívánja tőlünk ösztöneink korlátozását, engedi azok kielégítését, de más módon korlátoz bennünket, éspedig igen hatékonyan: megöl minket, hidegen, kegyetlenül, részvét nélkül, lehetőleg éppen akkor, amikor boldogok vagyunk. Sigmund Freud