A természet mindég egy tökéletes egészet formál; nem tagonként készíti az embert, nem szálanként a virágot, mindég egész embert, egész virágot készít: kövessük ezt a nagy mestert.

Kapcsolódó idézetek

1. Olyan az ember természete, hogy csak akkor érheti el tökéletesedését, ha embertársai tökéletesedéséért, javáért tevékenykedik. Ha csak önmaga számára munkálkodik, lehet ugyan híres tudós, nagy bölcs, kitûnő költő, de tökéletes, igazán nagy ember soha. Karl Marx
2. A természet a legtökéletesebb alkotómûvész. Gonda Béla
3. A tárgy nem az ember, de az ember vele együtt egész, hiszen ahogy az ember formálta tárgyakon keresztül, tárgyakkal a világot, úgy formálta a világ a tárgyakon keresztül az embert.
4. A természet nagy elvekre épül. A természet nem épít külön elveket egy fának, egy bokornak, egy virágnak, egy embernek. Minden egy közös nagy alapelvre épül, úgyhogy végeredményben mindegy, hogy mit tanulmányozunk, ha elég értelmesek vagyunk ahhoz, hogy az élet alapelveit, szerkezetét megértsük. Szent-Györgyi Albert
5. Nem csak az ember tanulmányozza a természetet; a természet is tanulmányozza az embert; úgy, hogy próbára teszi. Osvát Ernő
6. Amilyen tökéletes, a maga nemében felülmúlhatatlan minden igazán nagy mûvészeti alkotás, olyan tökéletes a maga nemében minden élőlény a földön. Venetianer Pál
7. A természet - valóság. Egyszerûen - van. Árad. Tanít. Tanít, hogy lenni, élni jó. És szép. Hogy lenni annyi, mint önmagamat ingyen, ajándékként adni. Egy kő, egy virág, egy fa, a naplemente, a Hold, a szellő mindennek és mindenkinek válogatás nélkül van, árasztja önmagát. Nem tud nem lenni, nem tudja nem adni magát, nem tud áradni. Mutatja az utat, a létezés egyetlen útját.
8. Az ember nem arra teremtetett, hogy lealacsonyodjon, hanem hogy egyre feljebb haladva tökéletesedjék. És nincs elképzelhető határa a tökély felé haladásnak. Dale Carnegie
9. A természet lehet olyan nagy "mûvész", amilyen csak akar, alkotásaiban fölülmúlhatja az ember "mûértelmét", de egy dolognak híján van: nem mondható morális értelemben jónak. (...) Ugyanaz a termékeny méh szüli a szépet és rútat, a szeretetreméltót és borzalmast, a fenségest, de egyúttal az aljasat és utálatosat. És egyformán bánik velük, egyformán célszerûen szereli fel, egyformán részvéttelenül pusztítja el. És így jó és rossz, igazságos és igazságtalan között nem tesz különbséget. Friedrich Paulsen
10. Nagy a világ, nincs két egyforma nap, sőt óra sem, s a világ teremtése óta nincs két egyforma falevél, - az igazi remekmûvek is, akár a természet mûvei, mind különböznek egymástól.