A természettudós inkább azt hangsúlyozza: semmik vagyunk a mindenséghez képest. A csak emberi viszonyok közt eligazodni vágyó humán beállítottságú ember viszont néha mindennek érzi magát a semmihez képest.

Kapcsolódó idézetek

1. Mi az ember a természetben? Semmi a végtelenhez képest, minden a semmihez képest. Valami a semmi és a minden közt, középen. Blaise Pascal
2. A természet nem az ember vagy az állat barátja. Nem az ellenségünk, de nem is a barátunk. A természet egyszerûen közömbös. Éppolyan, mint az a menő, vicces, vonzó, intelligens valaki, akihez szeretnénk közelebb férkőzni, de ő csak magával van elfoglalva.
3. Vannak dolgok, amikhez képest mi mindketten semmik vagyunk, és olyanok is, amikhez képest mindenki semmi. Stephen King
4. A biológiában semmi nem kristálytiszta, minden túlságosan összetett, felfoghatatlannak tûnő, és amikor az ember már-már azt hiszi, hogy valamit végre megértett, elég lehántania egy újabb réteget, hogy újabb problémákkal szembesüljön. A természet beláthatatlan; a természet természetfölötti.
5. Minél többet tud az ember, annál inkább érzi a kicsinységét ahhoz a tökéletességhez képest, amit a világ létezése jelent. Vizi Elek Szilveszter
6. Az ember, úgy, ahogy van a világon, nem egész egység, hanem csak egy fél. Hozzá vagyunk szokva, hogy azt az egyént, aki beszél velünk, egy egész lénynek tekintsük. Ez (...) optikai csalódás. Mert mindenki közülünk, akik a világban élünk és mozgunk, csak egy-egy fél-lény. Egy lénynek a fele. (...) Van egész lény is: (...) a Pár. Harsányi Zsolt
7. Hamisan vádolja az ember önnön természetét azzal, hogy gyarló, rövid időre szabott, s inkább a véletlen kormányozza, mint az erény. Ellenkezőleg, ha megfontoljuk: nincs az emberi természetnél nagyobb, jelesebb; inkább az elszánás hiányát érzi olykor, mint az erőét vagy az időét. Gaius Sallustius Crispus
8. - Mi köze a múltnak a jelenhez? - Az ember azt hinné, semmi. De mindig marad hátra valami, ami nem feltétlenül kellemes. Agatha Christie
9. Az ember ilyennek vagy olyannak ítél valakit, azután pont az ellentétét látja meg benne. Eleinte szeret, majd a végén meggyûlöl valakit; vagy kezdetben közömbös iránta, később pedig már imádja. Sosem lehetünk biztosak benne, ki vagy mi lesz létfontosságú a számunkra, sem abban, hogy kinek vagy minek tulajdonítunk majd jelentőséget. Meggyőződéseink mulandóak és ingatagok, még azok is, amelyeket a legszilárdabbaknak vélünk. Akár az érzelmeink. Nem szabadna bíznunk magunkban. Javier Marías
10. Mi, emberek a bolygónkhoz képest jelentéktelenek vagyunk. De mi is a részei vagyunk, ezért úgy kellene viselkednünk, mintha a legfontosabb lenne a számunkra. Ha továbbra is folytatjuk eddigi életmódunkat, akkor nemcsak a klímát és természetes erőforrásainkat, hanem önmagunkat is megsemmisítjük. A természet számára nem gond, ha nincs többé ember. Majd "kitalál" helyette valami mást. Nyit egy újabb lapot az Élet könyvében. Elli H. Radinger