Ugrás a tartalomra
A testnek olyan szokás az élet, amit nehéz feladni. Inkább reménykedik, olyan ösztönösen, ahogy a tûztől is elrántja az ember a kezét. A remény az emberlét nagy áldása - vagy átka.
Kapcsolódó idézetek
-
Sokszor a test tartja vissza az embert, a sejtek, amik élni akarnak. Máskor a lélek nem kész.
-
Az ember az a fajta élőlény, amely élete során szüntelenül reménykedik, jövőjéről képzeleg, s azért küzd, hogy ezt beérhesse. Képlete: a reménybe ágyazott lét.
Déry Tibor
-
A remény megnyugtató. Segít nekünk elfogadni a sorsunkat, nem számít, mennyire tragikus is az.
-
Az embert a reménység élteti.
Mihail Solohov
-
A remény adja az erőt a léleknek a kitartáshoz.
Louis Zamperini
-
A félelem fura dolog. Rátelepszik az ember mellkasára, átszivárog a bőrén, a szövetek rétegein, izmokon, csontokon, majd egy lélek nagyságú fekete lyukba gyûlik össze, és kiszippantja az örömöt, az élvezetet, a szépséget az életből. De a reményt nem. Valahogy a remény az egyetlen, ami ellenáll a félelemnek, és a remény az, ami lehetővé teszi a következő lélegzetet, a következő lépést, a következő apró, lázadó cselekedetet.
Amy Harmon
-
Az ember alapvetően a túlélésre van berendezkedve. Ha erős a túlélési ösztön, akkor kibírhatóak a rossz éjszakák, átizzadt nappalok.
Zsótér Sándor
-
A test az élni akar, az a törvénye. S a józan elme is... megleli az örömét mindenben.
Sarkadi Imre
-
Az ember együtt él a halál gondolatával is, de titkos reményt táplál, hogy vele talán mégsem történik meg az elkerülhetetlen.
Szepes Mária
-
Az ember mindig remél. Ez adja az élet sava-borsát, nem a kalandok, az izgalmak. A remény az, amely velünk tart, bennünk van, onnan ki sem szakítható. Ettől hisszük, hogy megváltozik, ami rossz, és jóra fordul minden. Persze nem rögtön, nem most. Majd egyszer.