A testünk csak egy ruha a lelkünk számára, amit az út végén levetünk, hogy újra könnyûvé váljunk és hazarepülhessünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Miként az ember leveti elnyûtt ruháit és újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe. Bhagavad-gíta
2. Végül, megbékélve vagy anélkül, kezet rázunk végzetünkkel, s hagyjuk, hogy szétoszlott testünk anyaga visszakerüljön oda, ahonnan vétetett. Szellemünk az éterben szétszéledve válik semmivé, még ha szeretteink próbálják is őrizni emlékét, amíg ők maguk is emlékké nem válnak. Boldogkői Zsolt
3. Az ember nem test, hanem lélek: a test csak ruha; ha elszakad, újat osztanak a világ-magazinból. Gárdonyi Géza
4. Búcsú és köszönés ez az élet, Szüntelen utazik csak a lélek. Testet talál, majd levedli porladt bőrét, mint százegy halál szór szét. Oláh Ibolya
5. Utoljára a lélek hagyja el a süllyedő testet. Birtalan Ferenc
6. A lélek kirepül; újra meg kell találnia testi burkát és visszafoglalnia azt. Steven Pressfield
7. Életünk egy röpke perc, csak érkezünk, s már menni kell. D. Nagy Lajos
8. Az utazás vége csupán egy újabb utazás kezdete otthonunk és önmagunk újrafelfedezésének, amelyről alkotott képünket a távollét szövevényes és drámai módon megváltoztatta.
9. Mind utasok vagyunk, s földi utunk alatt más­ra se vágyunk, mint hogy valaki (mint egy nyílt sebet) ellásson bennünket. Cserna-Szabó András
10. Az élet nem más, mint úton lenni hazafelé. Herman Melville