A tradicionális tudásképző intézmények - újságírás, egészségügy, egyetemek, tudományos mûhelyek és így tovább - presztízse egyre csökken. Különböző információs univerzumok alakulnak ki, ami a törzsi logika felé mutat, és ez erőszakosabbá teszi a közbeszédet. A totális bizalmatlanság kezd normává válni. Márpedig: aki semmiben nem bízik, bármiről meggyőzhető.

Kapcsolódó idézetek

1. Az információ értéke és jellege nagyon megváltozott, fluid lett. A tudomány értéke sem olyan, mint régen. Miközben az emberek próbálják megérteni az őket körülvevő világot, a bizonyított tények elveszítik megszokott értéküket, és átkerülnek az információs káosz világába, ahol mindenki azt mond, amit akar. Kemenesi Gábor
2. A természettudományok népszerûsége világszerte csökken. Az emberek úgy gondolják, a gonosz dolgok a tudományból jönnek... Az emberi kultúrának a tudomány az alapja, ez nem vitás. S ha az emberek megbecsülése csökken a tudomány és a mûvészetek iránt, az nagy baj forrása lehet. Bay Zoltán
3. A pártállás, a törzsi hovatartozás annyira áthatja a társadalmat, hogy semmiről nem lehet értelmes vitát folytatni, hisz egymástól elkülönülő valóságok épültek ki, és már nem túl magas pozícióhoz is megvizsgálják a politikai pedigrédet, ahelyett, hogy a szakmai rátermettséget néznék. Háy János
4. Az emberek nagy tömegei végképp elszoktak a gondolkodástól. A tudományos eredményeket nem értik, a tudományos gondolkodás szelleme nem hatja át őket. (...) Az iskola, amelynek ezen a helyzeten segíteni kellene, csak ismereteket tanít, nem a tudomány szellemét, és pláne nem ennek a szellemnek a méltánylását, vagy élvezetét.
5. A tudás teszi a jól mûködő társadalmat. A tudatlanság melegágyat vet a prekoncepciók és a gyûlölködés számára is, s védtelenné teszi az embert a különféle csatornákon áradó manipulációkkal szemben. Boldogkői Zsolt
6. Miközben erősödik a populizmus, gőzerővel folyik a félretájékoztatás, és egyre inkább kicsúszik a kezünkből a világ, a politikai megosztottság mindkét oldalán kétségbeesetten próbáljuk helyreállítani a polgári erkölcs határait. Nem csoda, ha egyre hangosabban szól a "csak észszerûen" buzdítás. De ahelyett hogy ugyanazon az erkölcsi alapon próbálnánk állni, az ellentétek egyre távolabbi területeket érintenek. Ami minden eddiginél jobban eltávolít bennünket egymástól. Kirsty Sedgman
7. A hatalomban, a barátokban, a családban, a szerelmünkben egyre kevésbé bízunk, egyre több óvatos gyanakvás halmozódik fel bennünk. S valóban, egyre inkább úgy tûnik, hogy a bizalmatlanság válik társadalmunk rákfenéjévé. A bizalmatlanság pedig a harmonikus társadalmi együttélés lehetetlenségét és főként legintimebb kapcsolatunk, a család szétesését jelenti. Popper Péter
8. A kiszámítható életszínvonalhoz, biztonsághoz szokott európai társadalmakat, úgy tûnik, egy kisebb váratlan esemény is könnyen ki tudja lendíteni a komfortzónájukból. Ráadásul minél fejlettebb egy társadalom, annál nagyobb a tagjaira ömlő információáradat, és egyre kevésbé tudják ezt szûrni, kordában tartani, ellenőrizni. Al Ghaoui Hesna
9. Körülöttünk egyre bonyolultabb a világ, üres koincidenciák, amerre nézünk, nekünk pedig nem újabb és újabb információkra van szükségünk - már így is el vagyunk árasztva -, hanem arra, hogy a meglévőit között igazodhassunk el jobban. (...) Akár a logika, a valószínûség sem a matematikusok belügye többé. Része az életünknek. John Allen Paulos
10. A társadalom, minthogy nincsen igazán tér, ahol mozgásban lehetne, állíthatná, mondhatná önmagát, tehetetlen, s magára hagyja az egyént, aki tehát magában, egyedül, a közösség, a tradíció, a kultúra védelme nélkül áll - állunk, s próbálkozunk ki-ki alapon. És hiába tudunk valamit egyenként, akár több millióan, ez, a nyilvános beszéd híján, személyes tudás marad, pedig kollektívnek kéne lenni. Esterházy Péter