A tudomány csatatér. És a tudomány alkotmányában azt is leírták arany betûkkel, hogy a Stockholmba vezető út a gúnyolódó kollégák sorfala között vezet.

Kapcsolódó idézetek

1. A tudomány olyan, mint a folyam, amely nemzeti határokkal körülzárt országban ered, de átömlik a határokon, idegen folyók ömlenek belé, más folyamokkal egyesül s végül a tengerbe szakad: az emberi szellem közös medencéjébe, amelyen mindenki, aki ért a navigációhoz s akinek van mit szállítania, szabadon hajózhat. Zsolt Béla
2. A tudomány végül is abból áll, hogy van egy probléma, és van egy megoldás. És közte ott a nehéz út. Róna-Tas András
3. A demokrácia a vélemények ütköztetésén és mások nézeteinek tiszteletben tartásán alapul. A tudományos igazságot azonban nem a demokrácia alapelvei szerint kell megítélni, hiszen az egyszerûen létezik, bárhogyan is vélekedünk róla és bármennyien tesszük is ezt. A tudomány és az áltudomány között nincs sem arany középút, sem közös cél, amiért össze kellene fogniuk, ezért az állítások közé egy éles demarkációs vonalat szoktam húzni. A középen állás és a felek közötti konszenzusra való törekvés szimpatikus tartalmat hordoznak, de ezek az elvek nem adaptálhatóak a tudományra. Boldogkői Zsolt
4. A tudomány ajtó, amelyet a kutatások kulcsával lehet kinyitni. Anton Pann
5. A tudomány a tudás és az ismeretlen határán munkálkodik. Nem félünk elismerni, ha valamit nem tudunk. Nincs ebben semmi szégyellnivaló. A szégyen az, ha úgy teszünk, mintha mindenre tudnánk a választ.
6. A valóságban a tudomány maga is sokkal inkább egy nagy rendetlenség, ami szeszélyesen, szakaszokban halad előre, időnként zsákutcába jut, máskor pedig a legváratlanabb eredményeket produkálja.
7. A tudomány a valóság költészete. Richard Dawkins
8. A tudomány is olyan, mint minden más dolog, amit egyáltalán érdemes csinálni: ha már csináljuk, csináljuk komolyan. Életre-halálra. Mérő László
9. A szavak sorsa is meg van írva valahol. Lomb Kató
10. A tudomány izgalmas kaland. Ajtókat nyitogatunk, keressük az igazságot, s egyszerre ott van előttünk, mint mesebeli kincs, a maga kézzelfogható, tündöklő valóságában. Kosztolányi Dezső