A tudomány sokak számára nem érték, mert a tudásukat nem alapoztuk meg időben, így nem annak eredményeire kíváncsiak, hanem a könnyen emészthető magyarázatokra. Az emberek közül sokan ma gyakorlatilag bármit bevesznek, ami jól hangzik. A portálok pedig hajtanak a klikkvadász cikkekre. Nekünk, tudósoknak a korábbinál jóval többet kell kommunikálnunk. Ki kell jönnünk az elefántcsonttoronyból, és ki kell alakítanunk valamifajta tudományos igényt.

Kapcsolódó idézetek

1. Az információ értéke és jellege nagyon megváltozott, fluid lett. A tudomány értéke sem olyan, mint régen. Miközben az emberek próbálják megérteni az őket körülvevő világot, a bizonyított tények elveszítik megszokott értéküket, és átkerülnek az információs káosz világába, ahol mindenki azt mond, amit akar. Kemenesi Gábor
2. A tudomány az emberért van, és ezért el is kell hogy jusson az emberekhez. Tehát ha mi a kis elefántcsont-tornyunkban vagy az íróasztalfióknak irkálunk, és rájövünk dolgokra, egymás között iszapbirkózunk, hogy kinek jobb az elmélete, akkor ez csak egy l`art pour l`art tudomány.
3. Közhely, és mint ilyen, igaz: a tudomány sem él elefántcsonttoronyban. Minden egyes tudományterület fejlődését befolyásolja társadalmi közege, kezdve azon a kemény befolyáson, hogy mennyi pénzt kap, egészen azokig a "lágy" befolyásokig, amelyek az egyedi kutatók ismeretségi köréből érkeznek és személyes véleményüket alakítják.
4. A modern világ túl komplex ahhoz, hogy egyetlen ember megértse annak minden releváns aspektusát. Kihez forduljunk megbízható információk ügyében? Autentikus személyeket és csoportokat keresünk a válaszokért. A kőkorszaki megoldásokra adaptálódott elménk magas tekintéllyel rendelkező személyeket keres. Ilyenek pl. a modern világ celebritásai, akiknek reputációját már nem a törzs, hanem a médiamegjelenés adja. E jelenséget ismerik a cégek, ezért reklámoztatnak velük fût-fát, pl. hatástalan készítményeket. A csoport korábban a kollektív tudás forrása volt. Ma nem csak beleszületünk, hanem meg is választhatjuk, hová tartozunk. Egy ideológia alapján szerveződött csoportban azonban az igazságot felülírhatja a hovatartozás. A tudomány e presztízs- és konformizmus-alapú elfogultságoktól sokkal jobbat tud: megbízható tudást állít elő. Boldogkői Zsolt
5. Aki egy életen át problémák meglehetősen szûk és speciális területével foglalkozott, érthető módon hajlamos arra, hogy e problémák jelentőségét - és ezzel a saját magáét - túlértékelje. Csak ha elhagyja tudományának hírhedt elefántcsonttornyát, akkor veszi észre, milyen kicsi is hozzájárulása az emberiség tudásának teljességéhez. Konrad Lorenz
6. Amit ma tudományos ismeretnek nevezünk, az különböző fokú bizonytalansággal terhelt állítások halmaza. Ezek némelyike teljesen bizonytalan, némelyike csaknem biztos, de egyik sem abszolút biztos. A tudósok ezt már megszokták. (...) Némely ember azt mondja: "Hogy tud élni tudás nélkül?" Nem tudom, hogy ezzel mire céloz. Én mindig tudás nélkül élek. Ez könnyû. Azt szeretném tudni, hogy ő hogyan jut a tudáshoz. Richard Feynman
7. A tudós gondolkodása egészen más pályán mozog, mások a célok. Minket az érdekel, hogy melyek a bizonyítható tények. Kutatást végzünk, az eredményeket publikáljuk, örülünk a sikernek, építünk a már megszerzett tudásra, tervezünk, pályázunk. Ez az életünk. (...) Ám a kutatóknak a közpolitika porondján megfelelni nem egyszerû. Ez most sok országban kiderült. Kemenesi Gábor
8. A tudomány arra kíváncsi, hogy milyen a világ valójában, és nem arra, hogy mitől érezzük jól magunkat. Ezzel szemben sok tudománytalan elképzelés azt keresi, hogy miben esik jól hinni, és nem azt, hogy mi az igazság. Carl Sagan
9. Körülöttünk egyre bonyolultabb a világ, üres koincidenciák, amerre nézünk, nekünk pedig nem újabb és újabb információkra van szükségünk - már így is el vagyunk árasztva -, hanem arra, hogy a meglévőit között igazodhassunk el jobban. (...) Akár a logika, a valószínûség sem a matematikusok belügye többé. Része az életünknek. John Allen Paulos
10. Az emberek eddig még sosem jutottak ennyi információhoz, mint most, de ennek ellenére nem mondható el, hogy tájékozottabbak lennének. A forráskritika hiánya és a kiélezett verseny oda vezet, hogy nem az számít, igaz-e egy történet, hanem hogy érdekes-e. Tari Annamária